>Mivel felek a megsemmisulestol, ezert igyekszem a minden napom minden
percet a leheto legtejesebb intenzitassal atelni, mert tudom, hogy a semmi var, es at akarom erezni az eletemet olyan melyen amilyen melyen csak lehet, mivel minden pillanatom egyedi es megismetelhetetlen

Kedves Kagura!

Amit itt írsz,az lényegében a nyugati,fausti ember ars poeticája is lehetne,én legalábbis úgy látom.Valamenyien ezt tesszük,ha le is tagadjuk. Egy életem,egy halálom - kiélni mindent, az utolsó cseppig,vért,húst,bort,nőket,mindent a féktelen életvágy szolgálatába állítani.Rohanni,
tülekedni,megnézni,felkutatni,megtapogatni,megnyalni,ejakulálni és öldökölni,élni,élni,most,most,most! Hozzászólásaid alapján gyanítom,Te nem feltétlenül így
értelmezed és nem is így cselekszel. De a többség,úgy tűnik,egyedül az általam bemutatott
magatartást képes szembeállítani saját megsemmisülésének gondolatával. Érdekes egyébként,
engem éppen ellenkező viselkedésre sarkall a halál tudata. Minél kevesebbet cselekedni, szinte semmit,lehetőleg nyomot se hagyni itt. Jöjjön,aminek jönnie kell.