No, akkor egy picit pontosítok a korábbi amatőr magyarázatomon, és engedelmetekkel idecopyzom a szakszerű meghatározását az ősvesztésnek, és néhány egyéb genealógiai alapfogalomnak.

(forrás: Pandula Attila: Genealógia. in: A történelem segédtudományai, Osiris, 1998, pp.19-21)

Tehát:

Genealógiai alapfogalmak

Ős (avus. Ahn) a régen élt felmenő rokon. akitől valaki vagy valamely család származik.

Nemzetség (gens) az egy közös őstől származó. azonos nevű ivadékok sora. A legkorábbi időkben a közös anyától való leszármazás. a későbbi társadalmi fejlődés során a közös apától való leszármazás számított.

Család (familia) apából. anyából és gyermekekből álló társadalmi közösség. Gyakran használatos a magyar genealógiai gyakorlatban a nemzetség helyett. (Például családülés.)

A családülés (concursus familiaes. Familientag) a felnőtt férfi család- (nemzetség) tagok gyűlése a közös dolgok intézésére.

Nemzedék (generáció) az egy időben élő. megközelitően azonos korú emberek összessége. Az egymást felváltó utódok (életének) időszaka.

Íz a nemzedéken belül, az ugyanazon leszármazási ágon szereplö nemzedék (így harmadíz, negyedíz).

Ág (linea, Linie) leszármazási vonalat jelent (például anyai, apai, férfi, nöi, oldal-, ifjabb stb.).

Cognornen. Mellékelnevezés. Egy családon belül az ágak szerinti megkülönböztetést, hasonnevű családok esetében a különbözö származást jelöli. Olykor örökletessé is válható formát nyert. Váltakozó használat tette indo- kolttá az alias (kettös vagy ingadozó névhasználat esetén a vagylagosság kifejezése) aliter (másként) kötéssel történö kettös jelölést.

Koició (coitio, Koition) két különbözö nemű személy közötti kapcsolat, utódok létrehozása céljából.

Filiáció (filiatio. Kindschaft) két eymástól származó személy között fennálló viszony.

Agnáció (agnatio. Agnation) közös ösatyától leszármaztatott férfi ágú vérrokonság. Jelentös szerepe volt az öröklési jogban.
Megkülönböztettek elsöszülött fiút (primogenitura), a család legidösebb férfitagját (senior) , a majorescót, az ízben legközelebb állót, illetve az egy szinten állók közül a legöregebb fiút, aki gyakran az elsöszülött volt. Ezeknek a megkülönböztetéseknek legnagyobb szerepe a hitbizományok (fideicom- missum) esetében volt, ahol sajátos öröklési formák léteztek, például primogenitura, seniorátus. Leggyakrabban a majoratus, az ízben legközelebb álló, illetve az egy szinte állók közül a legöregebb fiú lett a hitbizományos.

Konáción (cognatio) tágabb értelemben az egész apai és anyai ági vérrokonságon alapuló családot értjük.

Vérrokonság (consanguineitas. Blutverwandschaft) a közös őstől leszármazókat foglalja magában. Köztük megkülönböztetünk egyenes ági (linea directa, gerade Linie) vérrokonokat (például nagyapa, fiú. unoka), illetve oldalági (linea collateralis, Seitenlinie) vérrokonokat (nagybácsi. unokatestvér stb.), akik egy közös őstől származnak, de nincsenek leszármazó és leszármazotti kapcsolatban egymással.
A közös őstől való leszármazottaknál megkülönböztetünk idősebb ágat, ahová az idösebb testvér, és ifjabb ágat, ahová a fiatalabb testvér leszármazottai tartoznak.

Descendesek a közös őstől leszármazottak.

Ascendensek a közös ösök azokhoz viszonyítva. akik tölük leszármaztak.

Rokonsági fokozat (gradus, Grad) két vérrokon közötti genealógiai távolságot jelent.
Az egyenes ági vérrokonság számítása minden jogrendszerben egyforma: volt, például apa-fiú elsöfokú. nagyapa-unoka másodfokú vérrokonok.
Az oldalági vérrokonság számításánál eltérések vannak. A római jog, illetve a mai joggyakorlat szerint a rokonsági fok olyan, mint amennyi a két vonalon szereplö személyek száma, leszámítva a közös öst. Eszerint a testvérek másodfokú, az unokaöcs és a nagybácsi harmadfokú, az unokatestvérek negyedfokú vérrokonok.
A katolikus kánonjog és a germán jog az ugyanazon nemzedékhez tartozó leszármazottak egymás közötti vérrokonságának fokát a közös őstől való egyenes ági vérrokonsági fokozattal fejezi ki. Eszerint a testvérek első-, az unokatestvérek másodfokú vérrokonok. Nem ugyanahhoz a nemzedékhez tartozó vérrokonoknál a közös őstől való egyenes ági vérrokonsági fokozattal fejezi ki. Eszerint a testvérek első-, az unokatestvérek másodfokú vérrokonok. Nem ugyanahhoz a nemzedékhez tartozó vérrokonoknál a közös őstől távolabbi vonalon álló vérrokonnak a közös őstől számított foka fejezi ki a vérrokonsági fokot. Eszerint a nagybácsi és az unokaöcs másodfokú, a nagybácsi és az unokaöcs fia harmadfokú vérrokonok.

Örökbefogadás (adoptio) Szülő és gyermek közötti vérségi leszármazás természetes kapcsolatát utánképző jogintézmény. Esetleg a természetes születésű gyermek jogi helyzetének burkolt rendezése. Nemesség, címer átruházása esetén királyi kegyelemre volt szükség.

Sógorság (affinitas, Schwagerschaft) A házasfél és házastársának vérro- konai közötti önálló rokoni kapcsolat.

Őspróba (Ahnenprobe) A négyes, nyolcas, tizenhatos stb. őspróbával az apai és az anyai ágon való nemesi származást bizonyították. Ez szükséges volt a kamarási cím elnyeréséhez, egyes lovagrendekbe, női szerzetesrendekbe stb. való felvételhez, udvari tisztségek elnyeréséhez.

Ősvesztés (Ahnenverlust) , ősazonosság (Ahnengieichheit), implex. Mindenkinek két szülője, négy nagyszülője, nyolc dédszülője stb. van. Az ősök száma nemzedékenként megkétszereződik. Ez azonban csak elméletileg van így. Az ősök egy része azonos, egy személy több helyen is szerepel. Az implexkutatás elsősorban az uralkodóházak, illetve a nemesség genealó- giája kutatásánál hozott érdekes eredményeket. Az uralkodóházak esetében igen gyakori az ősazonosság. Azonban adott esetben az egész társadalomban megfigyelhető ez a tendencia, egyes társadalmi osztályokhoz tartozók, egyes foglalkozási ágakat reprezentálók, egy területen, településen élők, azonos nemzetiséghez, valláshoz tartozók stb. relatív szűk körön belül házasodtak.
Célszerű előbb a felmenők implexének megállapítása, a lemenők implexe ebből következik. Minél több leszármazó van, annál nagyobb a lehetősége a következő nemzedékekben kötött rokonházasságoknak. Ha egy nemzedék- rendben 50 azonos ős van, akkor az ősök számának nyugalmi helyzetéről (Stillstand der Ahnenzahl), több mint 50 azonos ős esetén Replexről beszé-
lünk. .

Ragadványnév Egy-egy személyes ismérvből, tulajdonságból állandó jelzővé, olykor családnévvé is váló megjelölés (lásd Jámbor, Szőke, Tar). Utalhat mesterségre is, mint Ács, Köteles. Az aliter vagy dictus kötéssel a korábbi név is említésre kerülhet.

Névtan A régi időkben egynevüség volt. A magyar vezetéknevek kialakulása az Anjou-korban kezdődött, s a kétnevüség hosszú folyamat eredmé- nyeként vált általánossá. Ez a fejlődés társadalmi osztályonként is eltérő volt, s nem volt mentes regionális sajátosságoktól sem. Öröklődő családnevek a nemességnél a XIV-XV., a városi polgárságnál a XV., a jobbágyságnál a XVI-XVII. századokban alakultak ki.
Vezetéknevek apai ágon való öröklése csak 1787-től volt kötelező.

üdv, Leif