Alfredo!
Én az első lakásomhoz úgy jutottam,hogy eltartási szerződésem volt egy nénivel aki megjárta a poklot , megjárta Lengyelországot.Az egész családja odaveszett.
Nagyon sokat beszélgettem vele, bár igencsak erőltettem néha a beszélgetést,mert ő inkább magába zárkózott, mikor a haláltáborokról kérdeztem.
Megtagadta a vallását , megtagadta a népét, nem volt hajlandó betartani a szombati bőjtöt stb.
Elmesélte , hogy a táborokban a maga fajtája okozta a legtöbb szenvedést a népének.
A saját népére haragudott, mint mondta , tudta a tehetős réteg mi vár rájuk Hitler alatt,de akik ezt megakadájozhatták volna , inkább kimentették a vagyonukat Európából és csak saját magukkal törődtek.
Ugyanezek az emberek kezdték el a kárpótlásokat feszegetni, beállítani a népüket a "csak" áldozatnak.
Én hiszek neki,hiszen ő élte át.
Ezért azt mondom , ne akarja a világ , hogy újra egy népet megbélyegezzenek akár egy Nóbel díj apropóján is.Ez az író senkinek sem kellett hosszú évtizedekig.
Most újra szügség van arra , hogy útját állják egy nemzet tudatra ébredésének.
Ha kell akkor szpihológiai módszerekkel.
Bűnösök lehetünk -e mi.
Mi az, amiért nekem is el kell viselnem ezt a nyomást, hiszen anyámék is bújtattak közölük nem egggyet a háború idején,míg fel nem jelentette őket egy "Júdás", aki "természetesen" a menekítettek közűl kerűlt ki./apám két testvére azóta sem kerűlt elő/