Azért egy idő után lebuktunk, mert ekkora böhöm kutyát nemigen tartanak az emberek mifelénk.
Egyszer úgy jártunk, hogy egy másik, elkóborolt úlfunlandit beengedtek hozzánk az udvarra!
Kinézek, azt hittem, rosszul látok! Két kutya!
A végén persze kiderült, hogy kié a másik, haza is vitte.
Imádtam az újfunlandit, de "eltűnt" 4 éves korában. Szent meggyőződésem, hogy a szomszéd keze van a dologban, de bizonyitani nem tudom, ezért a szomszéd még mindig él.

A fogyasztásról: volt olyan, hogy sok fiatal gyűlt össze egy találkozóra, az eb persze ott nyüzsgött, és aki elővette az ennivalóját, attól kéregetett!
Senki nem mondott neki nemet, igy jól bekajált, mire rájöttünk, hogy csak ott lehet.