Az első világháborúban a fronton, arvonalakon folyt a harc. A hátotszági civileket senki sem keverte bele a dologba. Megszállás esetén sem a megszálló, sem a megszállott civil lakosság nem viseltetett egymás ellenségeként. (Általában) Mindenki tudomásul vette, hogy a háború a katonák dolga, és azok dolgukat a hadszíntéren teszik.

A második világháborúban az ellenség civil hátországának támadása, a lakosság iparszerű lemészárlása mindkét oldalon a háború bevett módszerévé vált. A megszállt területek lakossága a megszállókat ellenségként kezelte és vica versa. (Általában.
Mindenki tudomásul vette, hogy a háború az egyes felek teljes lakosságának részvételével folyik, a háború a hadszíntereken és a civil környezetben is folyik.)

A második világháború után néhány kisebbségi csoport úgy gondolta, hogy mivel anyagi lehetőségei -és az állami lét hiánya- miatt szabályszerű háborút viselni nem tud, ám céljai nemesek és magasztosak, gerillaháborút fog indítani. Ezt a gerillát Begin, és bandája megnyerte. Bebizonyította, hogy ha egy csoport hajlandó terrorista módszereket következetesen alkalmazni, akkor eredményt érhet el, és e terroristákat a nagyhatalmak idővel állam/kormányfőként hajlandók partnernek tekinteni. Erre rá néhány évre Arafat indított hasonló célzattal terrorhadjáratot. Néhány évre rá neki is igaza lett, a nagyhatalmak őt sem terroristaként, hanem államfőként kezelték.

Oszama bácsi úgy gondolta, hogy az ő céljai is vannak olyan magasztosak, mint Beginé és Arafaté. Miért ne gondolná? Saját monomániájában mindenki teljes erővel hihet. A múlt példái bizonyítják számára, hogy a terrorizmus, mint érdekérvényesítő módszer helyes, mert eredeményre vezet.

Eljutottunk hát a háború módszertáránek újabb kiteljesüléséhez:
a háború csak a civil lakosság ellen folyik, hadsereg részvétele nélkül.

A konklúziókat azonban nem vonta le még senki:

1. Ez természetes folytatása az I. II. VH. katonai eredményeinek
2. Ez logikus hadviselési forma, mert minden stratégia alapja, hogy az ellenségnek úgy okozzam a legnagyobb kárt, hogy az én seregem a legkevesebb kárt szenvedje el. (vö: gen.Patton: Nem az a cél, hogy katonáim meghaljanak a hazájukért, hanem az, hogy a németek haljanak hősi halált a sajátjukért.)
3. Gazdaságos háborút kell vívni. A lehető legkisebb költséggel a lehető legnagyobb kárt kell okozni.
4. Ilyen hadviselési forma ellen a reguláris hadsereg bevetése nem megfelelő eszköz. Ez ellen
a. rendőrnyomozói (hírszerzési) munkát kell végezni, majd a felfedett ellenséget meg kell ölni.
b. az ellenség gazdasági hátterét kell gyengíteni. Mégpedig alaposan, mivel az ellenség módszerei igen alacsony költségvetésből is hatásosan működnek.