Sziasztok!
Nagyon tetszik a témátok, nekem is van rengeteg történetem hosszas állattartó múltamból.
A kocsmás történethez: 12-14 évvel ezelőtt volt egy csodálatos újfunlandi kanunk. Szép, nagy állat volt, legalább 70 kg. Imádott elszökni. Azonnal a Dunához rohant, megfürdött, utána viszont olyan helyet keresett, ahol sok ember van.
Ez általában a kocsma. Mivel nem volt kistermetű, az eb könnyedén benyitott bármely ajtón, senki nem merte azt mondani neki, hogy kivül tágasabb.
Történt egyszer, hogy egy éjszakai mulató-szerű helyre berontott, csurom vizesen. Ott előszöris mindent és mindenki ledöntött a lábáról, mivel csúszott a vizes kő. Ezután megrázta magát, pár köbméter vizet szétfröccsentve, majd, mint ki jól végezte dolgát, elhelyezkedett egy sarokban, és elaludt. Kb. 1 órai alvás után úgy döntött, hogy hazajön, és köszönés nélkül távozott.
Ezt egy barátunk látta, de mélyen hallgatott róla, hogy mi vagyunk a tulajok....