http://www.hhrf.org/hargitanepe/ :

Wass Albert tájszavai
Születésnapja, január 8-a és halálának közelgő évfordulója alkalmából az egyik legnagyobb magyar íróra, nyelvünk jeles művészére emlékezik rovatunk. Irodalomtörténészek, kritikusok, stiliszták, nyelvművelők egybehangzó véleménye szerint legművészibben megformált regényében, A funtineli boszorkányban ő írta le a legszebben az erdélyi tájat. A magas művészi szinten alkotott mondataiban a szerző olyan szavakat is használ, amelyeket az olvasók többsége nem ismer (nem is ismerhet). Vagy azért, mert elavult, a használatból rég kiesett kifejezésről van szó, vagy elhomályosult szavakkal, nem ritkán pedig tájszavakkal van dolga az olvasónak. Amilyen például az üver, szumán, vércsapa, baraboly, turbolya, cirbolyafa, göthe, észkas, lappantyú. E szavak megértése – természetesen – növeli az olvasó élményét.

Az üver elavult térszínforma név, jelentése: kiszáradt patakmeder. Ezt a szót például ilyen mondatokban használja Wass Albert: „Kapaszkodott fölfelé az urszu szikláin. A bokros üver alatt megállt... Az Urszu legalsó üverének bokrai közt őzgida született." A szumán durva posztóból készült zekét jelent, a vércsapa pedig a sebzett vad véres nyomait jelenti.

A baraboly és tubolya jelentése közt mai irodalmi és köznyelvünk nem tesz éles különbséget, mindkettőt erdei növénynek nevezi. A népnyelvben és a nyelvjárásokban élesebb a különbség e szavak közt, van olyan nyelvjárás is, amelyben burgonya jelentése van a barabolynak. A botanika is megkülönbözteti őket. A cirbolya nálunk is tenyésző fenyőfélének a neve; a göthe szónak van göte változata is, jelentése: vízben elkorhadt fa. Egyik változatában azért van h betű, mert származásbeli rokonságban van a göthös, gethes ’betegeskedő, gyengélkedő’ jelentésű szóval. Az észkas északost, azaz északi fekvésű helyet jelent. A lappantyú ’rigó nagyságú, szürkésbarna, rovarevő madár’, szokás még kecskefejőnek is nevezni. Nevét a lappan igéből származtatják, mert lappangva, nesztelenül este – kecskefejéskor vagy akörül – indul táplálék után.

Ezeket a szavakat Wass Albert – vallomása szerint – még itthon, Erdélyben tanulta nagyapjától, és távoli időkről maradtak ránk. Az Erdélyt és nemzetét rajongásig szerető író iránti tiszteletünk és kegyeletünk csak akkor lesz teljes, ha munkássága helyet kap az anyaországi és erdélyi/romániai magyar irodalom tankönyvekben is.

KOMORÓCZY GYÖRGY