Sziasztok!

Még egy irodalmi idézet, ezúttal Mauriac Anyaisten c. regényéből, szintén emlékezetből.

Egy elhanyagolt asszonyról van szó, akivel gyermekkorában sem törődtek a nevelőszülei, utána férjhez adták egy gazdag pasihoz, aki szintén nem foglalkozott vele. Egy szép napon súlyos tüdőbajt kapott, majd

"Meghalt. Csendesen, azok könnyű halálával, akiket nem szerettek."

Megfogott ez az idézet, mert igazság van benne. A halál azoknak nehéz, akiktől sokan búcsúznak.

Pap vagyok, sokakat temettem. Idősek temetése néhány gyászolóval aránylag könnyen lezajlik azokhoz képest, akiket húsz évesen elvitt egy autóbaleset. Egyrészt nehéz a temetés a gyászolóknak, de másrészt nehéz lehetett a haldoklás is, tudva azt, hogy hány ember számítana a haldoklóra, mennyi helyen volna rá szükség.

Gondoljatok egy sokgyermekes családanya haldoklására! A halál nehézsége, és az, hogy hány (élő) embert szeretsz, szorosan összefügg.

Szent Pál így ír erről:
Fil 1,21 Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. 22 De ha tovább kell élnem a testben, akkor ez számomra gyümölcsöző munkát jelent, és nem tudom, mit válasszak. 23 A kettő között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne, 24 tiértetek viszont szükségesebb, hogy a testben maradjak.