makopa Creative Commons License 2003.01.14 0 0 topiknyitó

Galgóczi Erzsébet interjúja Péter Gáborral
Egy felkavaró mu´´ helyett csak a gyu´´jto´´munka torzói maradtak ránk

NSZ • 2003. január 13. • Szerzo´´: Pünkösti Árpád

Az 1989-ben elhunyt Galgóczi Erzsébet hagyatékából elo´´került egy 1978-ban félbemaradt interjú a politikai rendo´´rséget – legismertebb nevén az ÁVH-t – 1945–53 között vezeto´´ Péter Gáborral. Tudtunkkal a titoknok Péter összesen két interjút adott. A másik nem ismert, az íróno´´ és a „dúvad állam” (Bibó) egyik megtestesíto´´jének beszélgetését most adta közre Gyarmati György a Múltunk címu´´ politikatörténeti folyóiratban.

Ne várja az érdeklo´´do´´ a politikai rémdrámák leleplezését, mert a kommunista párt szeme, füle, ökle vérében volt, hogy közel kell tartania magához a kártyát. 1953-tól 1959-ig tartó börtönévei idején szóban és írásban is sok mindent összehordott ugyan, ám kiszabadulva visszanémult – teljesen o´´szintén talán sosem nyílt meg. A beszélgetés a gyermek- és ifjúkor felidézése után, a fo´´ho´´s 26 éves korában, 1932-es moszkvai látogatásával szakad félbe (jóval késo´´bb kapta meg késo´´bbi letartóztatottjától a vidáman csengo´´ Eisenberger Benjámin helyett a Péter Gábor nevet).

„Újfehértón születtem, Szabolcs vármegyében 1906. május 18-án” – kezdo´´dik a szöveg, ám a hitközség anyakönyvében május 14., a tanonciskola naplójában május 22. áll. Szóval még a születése napja is rejtélyes. Ötéves, amikor az apja meghal. Három és fél osztályt végez, és a generációs hagyományoknak megfelelo´´en – némi csalással és bukdácsolással ugyan – o´´ is a szabómesterséget tanulja ki. Mielo´´tt belejönne az endlizésbe, fércelésbe, tüdo´´bajt kap, a szakmáját komolyan sosem u´´zi. A 26 tüdo´´vérzés majdnem egy évtizedig ágyhoz köti, szanatóriumra Amerikába szakadt no´´véréto´´l kapja a pénzt. 25 éves korától, 1931-to´´l kezdve „Kicsi” és „Márvány” – ezek az álnevei – a no´´véréto´´l kapott dollárokból „fo´´állású” kommunista. Nincs senkije, csak a mozgalom, feleségre is köztük talál (a jó kvalitású asszony Rákosi Mátyás közvetlen munkatársa lesz: 1945–53 között o´´ vezeti R. M. titkárságát). Bár Péternek sem tudása, sem tapasztalata, a sok lebukás miatt o´´t küldik Moszkvába, a Vörös Segély 1932-es világkongresszusára. (Valószínu´´, hogy a szovjetek ekkor beszervezik.)

Az összefoglalt interjúhoz csak három részletet tennénk hozzá. A fiatal gyerek végigolvasta a betegségét. Engels Anti-Dühringjével kezdi, mert a cím alapján – Hogyan alakítaná át Dühring Jeno´´ úr az összes tudományokat? – azt hitte, ha ezt elolvassa, mindent fog tudni. Dühös volt, hogy nem értette, többször hozzáfogott, „de hogy megértettem volna, ma se mondhatom”. A betegség befelé fordította: „valahogy ferde volt nekem egy kicsit a gondolkozásom”. Végül a házasságról: „Joli nagyon tetszett nekem, akkor arra gondoltam, hát ez nem lehet. Hát egy kommunista elvtársno´´, hát hogy azzal nem lehet mást csinálni.”

Galgóczi hagyatékának ismeretében Gyarmati György közölt már egy krimihez hasonlóan izgalmas tanulmányt a Történeti Hivatal idén megjelent évkönyvében azokról a kutatási gondokról, amelyekkel az ÁVH-fo´´nök életrajzának feltárásában találkozott. Ebben többek között arra keresi a választ, „mennyiben befolyásolja a személyiséget a) egy majd évtizednyi ágyhoz kötöttséggel együtt járó betegség?; b) fél, egy évtizeden át mindennapi létformaként élni illegalitásban?; c) bármifajta intézményes keretekben folyó, rendszeres munkavégzés elo´´zményei nélkül kerülni egy szakigazgatási szervezet vezeto´´i posztjára?” Azt vizsgálja, mi képesített egy szerény tehetségu´´ ifjút arra, hogy egy végletesen kíméletlen diktatúra kulcsfigurája legyen. Hiszen, amikor 1945 elején megbízták a politikai rendo´´rség megszervezésével, egyszerre volt egy addig se munkahellyel, se közéleti múlttal nem rendelkezo´´ nímand, és az adott posztra mégsem „elo´´képzettség” nélkül kerülo´´ figura. Ifjúkorának életrajzi elemei közül talán a szegénység kiszolgáltatottsága, a tanonckori szüntelen verés, az ezekbo´´l és a betegségbo´´l is fakadó kisebbrendu´´ségi érzés olyan mozzanat, mely Péter késo´´bbi tevékenységét – a Rákosi melletti hóhérsegédi szerepvállalást – megelo´´legezi.

Felmerül, hogyan került az íróno´´ az eldugott Péter Gábor közelébe, és kíváncsiságát mi hajtotta. A színészno´´ Gobbi Hilda régi barátságban volt Péter feleségével, és Galgóczi az o´´ közvetítésével találkozott 1977 decemberéto´´l többször Péterrel és feleségével, Simon Jolánnal. Beszélgetéseik egyre terhesebbek lettek Péternek. 1978 szeptemberében ki is fakadt: „Amikor kijöttem a börtönbo´´l, azt mondtam Jolinak, az elso´´ fürdo´´vízzel leengedem ezt az élményt, és többé nem beszélünk róla. Nem is beszéltünk. Senkinek se, és egymás között se... Most meg, mióta te idejársz hozzánk, nem is tudunk mással foglalkozni, már a reggelinél erro´´l kezdünk beszélgetni, és ez így megy hetek óta.” Simon Jolán kibökte, férje „csak három altatóval bír aludni”. Galgóczi Erzsébet munkásságának ismeretében kézenfekvo´´, hogy fel akarta dolgozni Péter Gábor életútját, a politikai rendo´´rség ténykedését. Ez a téma nemhogy túl forró, hanem a rendszer és személy szerint Kádár János érintettsége miatt szigorúan tiltott volt akkor és még hosszú éveken át. Tudta Péter Gábor is, hogy csak parazsat gyu´´jthet a fejére, ha bármi nyilvánosságra kerül a közremu´´ködésével, és még mielo´´tt tilos területre értek volna, igyekezett kitérni az újabb találkozók elo´´l. Azt nem tudni, hogy a Nagy Testvér – ez esetben a Péter Gáborra vigyázó párt – leintette-e valamelyik érintettet. Egy minden bizonnyal felkavaró Galgóczi-mu´´ helyett csak töredékes jegyzetek, a gyu´´jto´´munka torzói maradtak ránk.