Kedves stopposbácsi!

Emlékezetből idéznék Pármány Péter egyik prédikációjából:

"Akarjátok tudni, mi a halál? Száz év múlva, nem, ötven év múlva, az akkor itt élő, ebben a templomban ülő emberek pontosan annyit fognak ránk gondolni, mint amennyit mi gondolunk azokra, akik ezelőtt ötven-száz évvel ezelőtt itt éltek."

Ez a halálban a félelmetes. Módjától függően kiszakadunk, vagy lassan kikopunk mindabból, ami körülvesz bennünket, ami életünk kereteit alkotja.

Már egy fogfájás nagyon jelentéktelenné teszi mindazt, amivel képes vagyok naphosszat foglalkozni. A halál kikerülhetetlenül az orrunk alá dörgöli a kérdést: mi a fontos nekünk az életben.