Maga a jelmondat a legenda szerint abból az időből származik, amikor az iskolát száműzték Adásztevelre és a nagy depresszióban valami tanár vigasztalásképeen rámutatott egy eperfára és akkor mondta ezt.
Ennyi a történet, érdekes, a mélyebb értelmén nem igazán gondolkodtam a dolognak.
Azért legalábbis a mi időnkben nem volt egyértelmű, hogy egyéniségeket akartak nevelni (bár lehet, hogy ezzel érték el a legjobb eredményt). Valahogy úgy nézett ki az egész, hogy ha szilvafa akartál lenni, akkor csináltak belőled szilvafa-bonsait.
Na mindegy, én végülis kifejezetten szerettem ott lenni (főleg így utólag:)).