Tegnap begyalogoltam a Süttői kisvasút Pusztamarótra vezető nyomvonalát. Igen szép helyeken vezetett a pálya, ajánlom túrás kedvűeknek begyaloglásra.
A volt süttői végállomáson van még pár méter vágány, a fatelep fűrészüzemébe vezet. Kocsik is vannak, 5 darab fával rakott kocsit láttam, ezenkívül két félredobott alvázat. Érdekes, hogy a jelek szerint rendszeresen mennek a kocsik a betonon is, mivel a két megmaradt vágány elágazási váltóját már lebetonozták, tehát csak a betonon tudják átállítani a kocsikat.
Megvan még a régi végállomási épület is, utána egy kis híd a házak között. Szerencsére hirtelen összeverődött három idősebb asszony, akik többé-kevésbé hasznos infoval láttal el engem és utitársamat. Az egyik az állítólagosan még meglévő sok kisvasúti képeit is ajánlotta megtekintésre. Visszatérünk rá!
A nyomvonal szépen megmaradt, bár a Bikol-patak völgyében csak a közvetlen mellette vezető betonút a járható. Alsóbikol után kezdődik a hegyipályás rész, jól járható, nagyon szép, kanyargós pálya, a gerincponton gyönyörű kilátással a Duna felé.
A vonal hajdani végpontja előtt van egy kis szerpentines rész és egy irányfordító! Egyértelműen kivehetők a nyomai, egyvágányos csonka, az alsó részen egy kétvágányos kitérővel.
Pusztamaróton nem látszik semmi a végállomásból. OFF: viszont egy jelzett turistaút mellett levő házból ránktámadott egy szabadon engedett hatalmas kutya, szerencsére nem harapott meg, de nem sok híja volt. A gazdika szemmel láthatólag nem nagyon zavartatta magát. Térerő sehol, esetleges súlyosabb sérülés esetén nyugodtan megdögölhettünk volna ott helyben, senki nem keresett volna, míg meg nem büdösödünk. Intelligencia...

No, szóval ajánlom begyaloglásra. Az alsóvadácsi szárny is szép lehet, azt majd legközelebb.