Ami engem zavarbaejtett, az Júdás, aki a végén mintegy angyalként megjelenik, citálva az egyszer előadottakat, de szinte vidáman, felszabadultan. Vajon mi ez? Beletörődés a végzetbe, ami ellen harcolt az egész film során? Bizonyosan nem cinizmus, talán azt kihallanám...