A képen a lovas rúdugrás egy izgalommal teli jelenete látható. A lovas rúdugrás egy mára már elfeledett de egykoron igen népszerű sport volt, amit európa több királyi udvarában előszeretettel űztek a nemesi ifjak. A festő a lovas rúdugrás igen veszélyes pillanatát örökítette meg, amikor a lovon száguldó versenyző eléri segítőjét, aki hirtelen megállítja a lovat, amitől a versenyző (miután a rudat megfelelő helyre ledöfte a földbe) óriási lendülettel távozik lova nyergéből és nekikezd az ugrásnak. A versenyző, névszerint Sir Rudh Ugrow, arcát eltorzítja a koncentráció, miközben rúdját a megfelelő ledöfő pontra célozza, miközben szárnyas bal kezét indulási pozicióba emeli. (Ugyanis a versenyzők repülés közben a kezükre szerelt szárnyakkal csapkodnak, hogy még magasabbra tudjanak ugrani.) A versenyzők segítői, akik a lovat állítják meg, általában rendkivűl csúnya emberek voltak (a ló minnél hirtelenebb megtorpantása miatt), a festő ezért gondosan nem örökítette meg az arcát, csak utal a rendkívűli csúnyaságra, ahogyan az egyébként hófehér paripa feje elsötétedik a vértolulástól, amit váratlan randa látvány váltott ki szegény patásban. A segítő munkája rendkivűl veszélyes ezért a segítők, hogy az ugrások közötti szünetekben bátorságot meríthessenek tömény italokat fogyasztanak az övükön csüngő középkori laposüvegből. A kép jobb oldalán az atlétikai verseny teljesen felizgatott szurkolói keménymagja látható. Kezükben középkori kereplőkkel, és lapos üstdobbal bíztatják bajnokukat. A bal oldali szurkoló, éppen egy hullámzást akar elkezdeni, amit akkori divat szerint nem csak az "ülünk-felpattanunk kézzel a fej fölé-visszaülünk" mozdulatsorból állt, hanem "ülünk-felpattanunk-fejest ugrunk a földbe-visszaülünk" mozdulatokból állt. Ezért viselnek a szurkolók szarvas sisakokat (hogy ne fájjon a fejük minden egyes hullámozás után)