noha szerettem volna hogy reagáljatok rá, nem igazán nektek írtam ide. ugyanakkor mindkettőtöknek. mivel nincs sok kedvem aludni, és weres se válaszol a tényfeltáró mailemre, most asszem még irogatok egy keveset.

tényleg nagyon megérintett ez a vers. asszem olyan embernek ismertem meg magam (javítsatok ki ha másképp látjátok) akit tulajdonképp nem lehet felidegesíteni, megbántani. asszem tipikusan olyan vagyok, aki mindig ellesz, mer leszarom azt, hogy van pénz, autó, bármi. (najó ha net nincs azt nem bírom:PP ) ugyanakkor önző, örök telhetetlen vagyok. jó lenne, ha meg tudnám becsülni azt, amim van. ami nem kevés. az anyagi oldala sem, de ugyanakkor a másik sem. pl karácsony miatt annyi smst kaptam, hogy nem győztem nyomkodni a telefont, és sokan nem is írtak, és nemazér mert nem gondoltak rám. igazából sosem vágytam másra. az, hogy ti itt vagytok nekem, meg a többiek, pont elég. illetve mégsem. valaki hiányzik még. hogy ezt a valakit már megtaláltam vagy nem, nem tudhatom. én úgy érzem igen. néha az élet legegyszerűbb kérdései a legbonyolultabbak. néha szeretném, hogy legyen még valami. néha nem. pont azért, mert ami egyszer elkezdődik, annak egyszer vége is kell hogy legyen. és nem hiszem, hogy ez "a törvény nálunk dől le majd".
ugyanakkor meg nélküle valahogy.. hogyismondjam. nem azt mondom hogy elment az életkedvem. nem akarok mást keresni. ugyanakkor egyedül sem maradhatok, mert az úgy nemmegy. így nem érdekel a munka, a pénz, semmi, mert nélküle nemsok értelme van az egésznek. ugyanakkor csinálni fogom. de hát... egyenlőre most ez így működik. felcsüccsentem egy libikóka közepére, és próbálom ideoda pakolgatni a dolgokat, hogy maradjon egyenesben. de előbbutóbb valamelyik oldala le fog érni.

lehet jó lenne, ha énis olyna lennék, mint az a sok patkány, aki leszarj az embereket, legyen meg a kocsijam a pénze,