Hmm. Elolvastam. De ennél többet nem tudok elmondani. Hála, vagy sajnos, mostanság a gondolkodásom egy kicsit leállt. Vagy éppen annyir jár vmin, így valahogyan nem jut el rendesen az előttem álló dolog az agyamig.
Noha asszem tudom jól miért érintett meg téged annyira ez. És ha minden igaz ez van velem is.
Viszont szóban akartam erről trécselni, de akkor most idebiggyesztem a lényeget.
Szal. Most leszarom az egészet. Lesz ami lesz. Egyelten tervem van: meló->zsé->albi. Viszlát. Aztán ha közben bejön valami, akkor foglalkozom azzal is. De ha oda eljutok, akkor legalább tudhatom hogy elértem valamit és jöhet az újabb mission, chapter, terv, életcél, akármi, hívd ahogy akarod.
Mindeközben pedig ha küld egy sms-t, válaszolok persze. Ha felhív, hogy találkozni, beszélni szeretne velem, akkor viszont húzom a mézes madzagot. Kedves leszek. Azt mondom "Hát.. van programom, de megpróbálom lemondani. Hívj majd fel, és akkor többet tudok mondani." ésatöbbi, ésatöbbi. Ergo nem futok utána, nem áradok Érte már, nem rogyok a lábai elé. Ha visszaszeretne jönni hozzám, akkor úgyis tudni fogom az első szavaiból. Ha nem, akkor meg nincs miről beszélnünk itt ugyebár. Szal ez van. Az idő haladt, közben is, és fog még egy jódarabig.
Én itt vagyok, Ő ott. Nem választ el minket semmi más, csak egy szó. De ha a saját életét akarja élni, akkor én is emeképpen teszek.

Nemtom mit rizsázok erről ennyit :) Most rámjött a gombnyomogatás. Nah, azért majd reflektálok erre az írásomra 1-2 óra múlva. Kiváncsi leszek mennyire látom majd másképp a dolgot.