Egyszerűen szólva bármiről beszéhetünk, ami valamely számunkra még ismeretlen dolog, elmélet, jelenség , magatartásforma megismeréséhez vezet.

Éppen itt, a neten találkoztam azzal az új beszéd-stílussal, ami részint kitalált, részint idegen szavakkal összeborzolva, vagy éppen "a nem vagyok biztos benne, hogyan is írjam, ezért úgy teszek mintha tudnám, csak éppen kedvem szottyan rá, hogy másként írjam" könnyed ráhagyatkozásával manipulál. Ez a stílus poénokra tör, mégpedig a megszokottól minden áron eltérő formai megoldásokkal, és ez bizonyos határig rendkivül jópofa, és élvezetes. A probléma ott kezdődik, amikor túl a vidám (ismerkedésre alkalmas) csetelésen, filozófikus gondolatokat, szellemi tapogatózásokat is ilyen kitekert nyelvezettel közelítünk. Ilyenkor úgy érzem, hogy a
nem-tudás költözik hamisan csillogó, mutatós nyelvi diszletek közé. Ami messziről látszik , átmegy közeli láccikba.