„Mi ez, ha nem nyúlás?”
Szerintem a nyúlás egy olyan folyamat, mely egy nyelvben zajlik le. Ezzel szemben az ilyetén betűejtés magát az átvételt módosítja, így nem beszélnék itt nyúlásról.

„Ugyanakkor érvelésed nem magyarázza meg azt, hogy én miért ejtem a [nokedli]-t és a [hokedli]-t röviden, ugyannakor a [pukkedli]-t hosszan.”
De, megmagyarázza. Átvettük mindhármat hosszan, s a két gyakoribbnak volt ideje, módja megrövidülni, a ritkábbnak (még) nem.

„Véleményem szerint ezekben a pozíciókban a rövidülés nem jöhet szóba”
A magyar kiejtés utóbbi száz évét tekintve és a lazítási folyamatokra gondolva azt hiszem, mássalhangzó-rövidülés szinte bármilyen pozícióban előfordulhat. Persze, bizonyos pozíciókban (akár a fonetikai helyzet miatt, akár hiperkorrekció okán) a nyúlás is lehetséges.

Egyébként még egy lehetséges magyarázat, bár nem igazán hiszek benne, hogy a nokedlit és a hokedlit a népi németségből vette át a magyar, tehát kiejtésalapúan, míg a pukedlit egy műveltebb, tehát írásalapú némettudással is rendelkező réteg vette át, így ott az íráskép hatása erősebb volt. (Lehet, hogy akár mindháromnál mindkét típusú átvétel végbement, csak más eloszlással élt tovább.)