Annyit jegyeznék még meg egyetértésem mellett, hogy a szocializmus világában hires volt, hogy a vezetők nem voltak klasszikus tulajdonosok, de korlátozott értelemben mindig is megvolt a rendelkezési, birtokterhelési joguk, korlátozott értelemben tudtak örökíteni is. (Az elidegenitési jogot csak a privatizációkor szerezték meg, de ez más tészta:).

És ahogy de facto tulajdonosként léphettek fel, álltak de facto pártkontroll alatt is. A rendszer alapvető jellemzője ugyani a nemhivatalos kényszer volt - minden területen, nemcsak a mezőgazdaságban. Mindnyájan tudjuk, hogy az emberek befogták a szájukat, ha nem akartak kellemetlenséget. Ugyanigy a TSz-ek sem mentek a párt ellen. Kivéve természetesen ha erősebb felső pártkapcsolataik voltak, mint a helyi pártvezetőknek. Ami viszont bizonyitja, hogy teljes volt a pártkontroll.

Ez akkor is igaz, ha egyéni kezdeményezések, köztük pozitiv dolgok is megvalósulhattak a pártkontroll keretein belül. Én ezt értettem azon, hogy Magyarország nem azonos a Szovjetúnióval.

Az eszmei káron pedig azt lehet érteni, hogy a mezpgazdasági fellendülést az emberek egy meglehetősen despotikus rendszer keretében élték meg, ami visszafejleszti a tulajdonosi tudatot és a vállalkozói kedvet , amire pedig szükség van a túléléshez - a mezőgazdaságban is meg másutt is. Az persze igaz, hogy tévét nézni enélkül is lehet :)