Kedves amanibhavam!

> én ilyen különbséget nem vettem észre, pedig elég sok lengyelt hallottam életemben (a fél családom az)

Nekem nincs ugyan lengyel rokom, viszont vannak fonetikai munkáim (mondjuk Janusz Bańczerowski). E szerint:

* Tiszta orrhangok (értsd: nazális ejtésmóddal ejtett magánhangzó, melyet nem követ betoldott nazális mássalhangzó) ejtődnek a réshangok előtt (itt tévedtem, nem csak a sziszegők előtt): f, v, s, z, sz, ż, ś, ź, ch/h

* Szó végen (beszédszünet előtt) az ę (de az ą nem) részlegesen vagy teljesen elveszti orrhangú voltát.

* A többi esetben az ą és az ę után egy nazális mássalhangzó szúródik be: b, p előtt m; d, t, dz, c, cz előtt n, g, k előtt [ŋ], és dź, ć előtt ń.

A fenti fonetikai helyzetek egyébként nem eredeti orrhangokra is vonatkoznak, így pl. az inżinier szóban a szókezdő i orrhangú lesz, és az n nem ejtődik.

Sőt, a magyarban is ez a helyzet: pl. az infiltrál szóban az in- helyett csak egy orrhangú i van, az incselkedikben pedig egy orrhangú i-t és egy ny hangot ejtünk.

Érdemes neked is megvizsgálni, hogy valóban azt hallod-e, amit hallani vélsz: hangokkal is lehet olyan becsapósat játszani, mint a látás esetén a "szemünket" megtévesztő ábrák. Ugyanis az agyban hallunk az érszékszervi ingereket auditív mintáknak feleltetve meg.

(Vö. azt az újra és újra fellángoló vitát, hogy ejti-e az aktuális magyar hozzászóló a zárt ë-t, avagy sem.)