A paradoxonok voltaképpen túlburjánzó kérdéscsoportok, a lényeg megragadásának henye elutasításai két napra szóló kényelmi megfontolásokból.

Leírni óhajtja a probléma környezetét, ezáltal kényszerítve önmagát mindenféle közhelyek - egyébként roppant érvényes - új tartalmakkal való feltöltésére, avagy a kérdést kívánja, hogy úgy mondjam, tökön ragadni?

Ha úgy tetszik, használni akarja egyáltalán az Occam-beretvát? (A véletlen úgy hozta, van két Kenneth Davidson-féle Occamom, három fejes, raktáron. Kér egyet?)