Sajnos nem tudok osztozni optimizmusodban.
Az, hogy látsz pozitív helyeket (bár a kutya szeretete nem a méregdrága felszerelés mércéje és pszichológushoz a kutya vagy a gazda problémája miatt fordulnak emberek) nem jelenti azt, hogy a nagy mennyiségü eladott kutya mind jó helyre kerül. Sokmindent lehet mondani.
Én azt hiszem, ami leinformálható. Nagy mennyiségnél pedig képtelenség jólinformáltnak lenni.
Ugyhogy meggyőződésem, hogy amennyiben nem tudod követni kutyáid sorsát bizony lehet köztük azóta kidobott, lehet köztük harci kutyák tragikus sorsu edzőpartnere, lehet köztük állateledel alapanyag, lehet kötük bundának való és lehet köztük egy életen láncon tartott rab.
Aki megélhetésként vagy jövedelemkiegészítésként szaporít, az nem válogat, mert a haszon a fontos. Legfeljebb illuzióban ringatja magát, hogy ő mindent jól csinál a humanizmus érdekében.
Valóban olyan nagy a "kereslet"? Nem lenne inkább célszerübb menhelyről gazdákat közvetiteni? Persze abban nincs haszon.

Szóval ha kedvtelésből vagy pénz miatt teszed, szived joga, törvényesen teheted, de glóriát ne képzelj a fejed felé, mert az még véletlenül sincs ott.
Túlontúl sok a tragikos sorsu kutya ahhoz (nyugaton is!) hogy gátlástalanul szaporítsák a számukat.

oncogito