nagy vagy bénikém, bár kicsit a börtönszag még érződik a verseken. szóltak, hogy olvassalak el, majd én is írok egy szonettet, nehogy azt higyjék már, hogy tahó vagyok. nem mintha nem szarnám le széles ívben a t. publikumot. nem is egyet írok. egy szabályosat, és egy tedkovácsi szonettformásat. csak most nincs kedvem, mert megyek inni. ölellek egyetlen bénikém, holnap kereslek mobilon, kapok sligovicát, jól.