Na, most lebuktam. :-)

Töredelmesen bevallom, hogy ha valamit úgy idézek, hogy "asszem", vagy "úgy hallottam", akkor abból bizony valszeg gyököt kell vonni. Engem általában nem az adatok, hanem az érzés szokott megfogni egy példabeszédből, anekdotából.
Azt még mindig nem tudom, honnan szedtem a sztorit, de biztos, hogy Leonardo-ról hallottam. Ettől persze még lehetett más is. A lényeg a lényeg: Szerintem szép példa volt annak érzékeltetésére, hogy milyen az, amikor valaki túl van a formán.

Más. A forma fogalmába nekem (már aikido-s mivoltomból eredően is) beletartozik a kihon-ozástól kezdve a suburi-n és a magányos kata-kon át egészen a páros kötött és kevésbé kötött gyakorlatokig minden. Egy alapállás nekem forma. Egy tudatos lépés: forma. A felemelem-a-kezem-a-fejem-fölé: forma. A vállszéles terpesz: forma. Az elöl-középen-hátul lévő súlypont forma. A kiszámolt és lemért dolgok mind formák.
Néha előfordul, hogy egy-egy mozdulatot konkrét erő és látszólag tudatosság nélkül sikerül hatékonyan végrehajtanom. Az nagyon jó érzés tud lenni. Úgy gondolom, majd amikor ez az érzés állandósul, akkor jön létre a forma nélküliség.

bout