A tegnapi önkormányzati ülésen megállapították, hogy Putnok nem eléggé vonzó a turizmus és a befektetők szempontjából. Mivel én ezt erőteljesen kritizáltam (szegény Prutnoklovics Jani még mindig vakarja a hajából a répát), a rohadtak önkormányzati rendelettel köteleztek Putnok népszerűsítésére.
Ezért úgy döntöttem, hogy elmesélem egy átlagos hétköznapom. Itt úgy is sok a vállalkozó, meg a túrista.

Nos akkor: úgy fél egy felé felkeltem, kihánytam a maradék gömörit, aztán kiballagtam a fürdőszobába. A bejárónők nem tudom mit kerestek a padlón, nem is bírtam a látványt, ezért gondoltam kinézek a kertbe füvet nyírni. Ezt is hamar meguntam, úgyhogy bementem dolgozni a Putnok Trade Center-be. A munkanapom 3/4 3-kor egy megerőltető munkaerő felvételi eljárással indult, majd egy értekezleten kellett részt vennem. Kurvára meg is untam a melót, leugrottam a Pagátba beszélni a többi üzletemberrel, aztán benéztünk a titkárnőmmel a kultúrba egy Hungária koncertre. Mivel Fenyő Miki nem egy nagy span, meg a szeszt sem bírja, gondoltam elugrom régi cimbimhez Puttonyos Ernő, a tetkóshoz. Ott lehúztunk 12 kövidinkás gömörit, amitől úgy beseggeltem, hogy berakattam egy piercinget a herezacskómba. Ezt most egy kicst fáj, de még csak fél 6 van, úgyhogy este kikezelhetem az Utasellátóban, vagy a Pagátban.

Most, hogy jobban belegondolok, én tökéletesen megértem, hogy a kutya se kiváncsi Putnokra, nem történik itt soha semmi...