Személyemet illető megtisztelő hozzászólásokra szeretnék reagálni. Úgy gondolom, egy konfliktusos helyzetben az alapkérdés, kinek van igaza? Miért támadom én az evolúciót /elsősorban hamis, önámító és erkölcstelen következményeiért és valójáért/? Miért támadnak engem emiatt /ha tudományról lenne szó, miért kellene egyáltalán kiborulni, ha valaki kételkedik benne/? Kinek van itt igaza?

Az igazság kétélű dolog, mint a sebészkés. Kész megsebezni, de ugyanakkor gyógyítani is. Ilyenmódon a sebek, ha azt az igazság okozta, fájnak ugyan, de felesleges siránkozni miattuk.

A következő kérdéseim vannak: István az Apostolok Cselekedeteiben miért beszélt keményen vádlói előtt, holott valószínűleg tudta, ha ilyeneket mond, halál vár?! S aztán valóban ki is vezették, s megkövezték! /Többek között ezt mondta: "Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is." - aztán árulóknak és gyilkosoknak nevezte őket/. Jött az igazság István szájából, s mit váltott ki? Haragot, amely odáig fajult, hogy az őt hallgató tömeg elhatározta, hogy ez türhetetlen, az ilyen embert nem lehet megtűrni, kibírni, elvezették, s -----.

A kérdés tehát az, hogy Isten mindezt hogyan nézte. Isten az igazság, Ő tudja egy adott szituációban is, hogy hol az igazság, s István halála előtt így szólt: "Látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll."
Majd így folytatta: "Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!"

Jézus maga élesen kettéválasztja az embereket. Egyesek megdöbbennek, nem értik meg Őt, esetleg gúnyolják, csúfolják, s tetteikkel újból és újból keresztre feszítik, mások viszont elfogadják életük Urának.

....

A hozzám intézett becsmérlő szavakra /nem értek bizonyos dolgokhoz/ reagálni nem kívántam. Amennyiben foglalkoztok a "Mindentudás egyeteme" c. műsorral, onnan is tudnék idézni kivonatos mondatokat, melyek önellentmondóak is olykor, nem teszem, tisztelem az őszhajú ember életkorát, illetve azt, hogy ő, mégha logikusan is beletudnék kötni mondanivalója egy részébe, azt amit mondott, valószínűleg nem is úgy értette, ahogyan azt interpretálni lehetne.

Heller Ágnes /talán egyetlen nemzetközi hírű filozófusunk/ egyik egyetemünkön előadást tartott. Utána lehetőség volt kérdéseket feltenni. Egyik hallgató egy kevésbé ismert filozófussal kapcsolatban tett fel egy kérdést, Heller professzorasszony őszintén elismerte, hogy nem ismeri az illetőt. A hallgató erre vihogott egy kicsit magában. Felteszem a kérdést: azért, mert olyat tudott kérdezni, amire Heller Ágnes nem tudott válaszolni, hiszen ismerete nem volt róla, nagyobb tudású ember? Lehet, hogy az egyetemet sem volt képes befejezni, azonban aki ismeri Heller Ágnest, aki már bizonyított, az nyilván nem azt a következtetést fogja levonni, hogy egy tudatlan ember.

...

A kisfiammal kapcsolatos hozzászólásokhoz, hitetlenkedéshez csupán egy dolgot fűznék hozzá: Thomas Young 2 éves korában tudott olvasni, 4 éves korára kétszer kiolvasta a Bibliát /!/, nem csoda ezek után, hogy ilyen alapokat szerezve tudós lett. Nyilván valakinek kezébe kellett nyomnia a Bibliát, egy gyerek magától ilyet nem tenne, hiszen ismerete nincs. Tehát ha egy gyermek mögött felelős szülő áll, akkor az a gyerek bámulatos dolgokra képes. Ezt tapasztaltam én is családomban, nem hiszem hogy zseni kisfiam lenne.

....

Ti magatok is többnyire vallásosak vagytok. Amikor ugyanis valaki a Természetről nagy t-vel beszél, vagy a Természetet dicsőíti, akkor egy misztikus erőt tulajdonít egy megfoghatatlan dolognak. Mi ezt ismerjük, s tudjuk, hogy mindenek mögött az élő Isten áll. Ha azonban valaki csökönyösen a Természethez ragaszkodik, az a Biblia alapján már bálványimádás, hiszen az Istent megillető helyet próbálja más számára kisajátítani.