Kedves amanibhavam!

> a viszontagságot ma már nem "kölcsönösség" értelemben (..) használjuk

Valóban abbanhagytam a levezetést a viszontagság szó eredeti jelentésénél. A szó mai jelentése az Értelmező középszótár szerint:
viszontagság fn vál|Kellemetlen eset, változás, fordulat.|Változatos, kalandos élmény(ek sora).

A kulcsmotívum, ami összeköti az eredeti és az új jelentést, tehát a 'fordulat'. Az egymást követő események kölcsönössége, viszonylata, viszontagsága jelentkezik a dolgok fordulatai gyanánt. Ehhez a semleges fogalomhoz aztán negatív érzelmi töltés tapadt, így lett 'kellemetlen fordulat'. (Vö. A szerencse szó ellenkezőleg ját: bár van balszerencse is, de idővel a szerencse szó önmagában csak a jószerencsét kezdte el jelenteni.)

> amúgy érdekes ez a -g képző, mintha leginkább negatív konnotációi lennének, nem?

Nem tudom, hogy ez nem csak azért látszik-e így, mert jórészt csak negatív alapjelentésű szavakon -- pl. avas, bágyadt, roskadt -- maradt meg a -g képző, és így a kellemetlen aspektust erősíti fel: mivel eredeti funkciója az alaljelentés intenzívebbé tétele. Azonban a hallgatag, omlatag semleges érzelmi töltetű szó, sőt a lengeteg 'lenge' még irodalmias is.

Abban viszont igazad van, hogyha sokan fogják úgy érezni, hogy negatív jelentésű ez a -g toldalék, akkor valóban azzá for válni, és a ma még nem semleges szavak is pejoratívvá válhatnak, vö. milyen hangulata van a téveteg, romlatag, porhatag, permeteg szavaknak. Majd meglátjuk száz év múlva :-).