Sziasztok!

A mai ember nem utolsó sorban azért nem érti meg a Szentírás nyelvét, mert nem hagyja magát a Szentírástól befolyásolni.

A legtöbbször egy sor előzetes elvárással ugrunk neki a szövegnek, és ha a szöveg nem erősíti meg, akkor az előzetes elvárásainkat konfrontáljuk a szöveggel, nem azzal törődünk, amit az mondani akar.

Jó példa a Bábel-torony. Van a fejünkben egy remek dogmatikus tétel arról, hogy Isten mindenkinél nagyobb, tehát senki ember nem versenyezhet vele. Akkor meg mit görcsöl az Isten azokkal az emberekkel, akik ott mégis versenyezni próbáltak vele? Hülyeség, felejtsük el!

De mi van, ha a szöveg pontosan ezt a dogmatikus tételt akarja kimondani egy keleti történetbe öltöztetve? Tételez egy embercsoportot, akik megpróbáltak Istennel versenyezni, de nem jött nekik össze, sőt a kísérletből mindenféle bajok származtak (nyelvek összezavarodása).

Ha ezt komolyan végiggondoljuk, akkor eljuthatunk odáig, hogy mi hányféle Bábel-toronnyal kísérletezünk, és abból mennyi baj származik magunkra nézve.

A szöveg nem Istenről beszél, hanem az emberekről. Az emberek egyénileg és kollektíve folyton versenyezni próbálnak az Istennel, és ebből származnak a gyötrelmeik.

No, ilyen formában sem ismerős?