Túl sok a büszkeség az emberekben.
Az egyik nem vállalja, hogy véletlenül hibásan fordított le egy EU direktívát.
A másik nem vállalja, hogy véletlenül túl erőszakos törvénytervezetet gyártott belőle.
A harmadik nem vállalja, hogy a tervezetet áttanulmányozás nélkül véletlenül jóváhagyta.
A negyedik nem vállalja, hogy a törvény adta lehetőségeket véletlenül mások szórakozásának zavarására használta fel.
Az ötödik pedig nem vállalja, hogy ez őt is zavarja, csak mert véletlenül "azok" hozták fel a témát.

Itt nem a mozgalmak és a pártok rontották el a dolgot, hanem az emberek, akik önző módon csak magukkal törődtek és most csak saját magukat védik és nem hajlandók felvállalni a hibát és gyorsan javítani rajta.
Inkább büszkén a szemünkbe néznek és azt mondják: "Ez így jó, direkt akartam így csinálni."

Ez nem probléma, az emberek eredendően önzők és egoisták, az empátia csak felvett tulajdonság. De miért kell a más emberek által rájuk ruházott hatalmat és befolyást saját önzésük eszközéül használni?
Miután - többnyire helyesen - magunkból kiindulva megalkotunk egy képet a világról, nem kéne esetleg mégis körbenézni, hogy színesebb, részletesebb kép alakuljon ki és mások ne nevessenek ki, mert nyilvánvalóan nem a világról, hanem csak önmagunkról alkottuk meg a képet?

bout