Nádasdyval nem kívánok és sajnos nem is tudok konkurálni, de a választékos nyelvhasználat a következő megszokással él (a spontán köznyelvben gyakorlatilag nincs amely): amelyt használunk, ha főnévvel vagy főnévi csoporttal kifejezett dologra utalunk vissza vagy előre, amit használunk egyébként, tehát ha névmásra vagy tagmondatra utalunk. (Így a szerelem, amely és a szerelem, ami szembeállítás nem tükrözi a hagyományos nyelvhasználatot, és mondhatom, nem találkoztam ilyen megoszlással: lehet, hogy bizonyos körökben épp most van kialakulóban.)