A SkyEurope utasainak egyre nagyobb hányada, már mintegy harminc százaléka külföldi – nyilatkozta Mandl, aki ezt nem csak az alacsony áraknak tulajdonította. A Pozsonnyal szomszédos Bécs repülőtere, amely évente tizenkétmillió utast fogad, iszonyúan zsúfolt, míg a kétmillió utasra méretezett pozsonyin alig 300 ezren fordulnak meg, és ott ráadásul ingyenes a parkolás. Pozsony alighanem az lesz Bécsnek, ami Gatwick vagy Stansted a londoni Heathrow repülőtérnek. A két, Londonhoz közeli település, Gatwick és Stansted arról lett nevezetes, hogy repülőtereikről szállnak fel egyes filléres légitársaságok gépei, a landolásért sokkal több pénzt inkasszáló Heathrow helyett. Onnan indul például Európa vezető fapadosa, a legtöbb járatot működtető Ryanair, amely nem egészen tíz fontért elviszi utasait Brüsszelbe, Klagenfurtba, Glasgowba, Dublinba, és nem egészen húsz fontért akár Frankfurtba, Triesztbe, Milánóba vagy Genovába is.

Kenyeres János, az egyik hazai magánlégitársaság, az Indicator Rt. elnöke kipróbálta a Ryanair szolgáltatását a London–Graz járaton. – Ételt és italt nem adnak, úgy nyomták be a népet a gépbe, mint a hurkatöltő versenyen a bélbe a tölteléket. Van azért odafenn étel, ital, de csak annak, aki megfizeti – számol be a negyvenperces, 39 eurós utazásról. De nyomban hozzáteszi: Stanstedről Londonba majdnem annyiba került a vonatjegy, mint a grazi repülőjegy. Húszperces késéssel szállt fel a gép, mert addig nem indították, amíg a másik gépük meg nem érkezett. A gépek optimális kihasználása, állandó pörgetése is hozzájárul a Ryanair sikeréhez – vélekedik az Indicator elnöke.

Ami a hazai kilátásokat illeti, Kenyeres szerint hasonló szolgáltatás Magyarországon egyelőre aligha jelenhet meg. Először is azért, mert bizonyos nemzetközi légügyi egyezmények – amelyek csak Magyarország EU-tagsága után vesztik el hatályukat – kizárják ennek lehetőségét. Amellett, mint fogalmaz, hiányzik a fizetőképes kereslet, pedig a fuvarozásnak ez a módja csak akkor gazdaságos, ha a gépek zsúfolásig megtelnek. Ráadásul repterekkel sem állunk jól, mert bár van belőlük vagy negyven az országban, közülük csupán ötöt borít beton, a többi hóban, nagyobb esőben használhatatlan. Ahol beton van, ott sincsenek meg az egyéb feltételek: hiányzik mindenekelőtt a horribilis árú műszeres leszállórendszer, ki kellene építeni a rádióirányítást, a pálya megvilágítását és még sok egyebet. Ámde ezek milliárdos beruházások, és csak hosszú évtizedek alatt térülnek meg. A repterek jobbára önkormányzati tulajdonosai aligha képesek ilyen invesztíciókra. Sármellék és Debrecen repülőterét hamarosan ellátják a szükséges infrastruktúrával, és Kenyeres úgy gondolja, miután csatlakoztunk az EU-hoz, nálunk is meg fognak jelenni az olcsó légitársaságok.

Hallatlan óvatossággal nyilatkozik a légügyi hatóság illetékese, aki attól is elzárkózott, hogy nevét e téma kapcsán közzétegyük. Mielőtt engedélyt adnának fapados járat magyarországi leszállására, egy sor körülményt meg kell vizsgálniuk. Mindenekelőtt azt, hogy miként érintené egy ilyen döntés a Malévot. Megvizsgálandó továbbá, mit tartalmaz a kétoldalú légügyi egyezmény azzal az országgal, ahol a jelentkező fapados céget bejegyezték. Ugyanakkor a csatlakozás után már nem lesz az állam kezében semmilyen eszköz egy ilyen légitársaság magyarországi tevékenységének megakadályozására – tette hozzá.

A nyugat-dunántúliak már ma is gyakran kimennek Grazba, hogy a Ryanairrel folytathassák útjukat. A vidéki repülőterekről hiányzó műszaki feltételek sem jelentenek akadályt, mert Ferihegy nem annyira zsúfolt, hogy ne férne ott el még egy légitársaság. Egyes szakemberek szerint egyáltalán nem biztos, hogy a fapados cégek a hagyományos légitársaságok utasait csábítják el. Inkább azt lehet feltételezni, hogy egy másik közönség – amely korábban szinte egyáltalán nem repült – lesz fogékony az olcsó ajánlatokra.

Úgy tudjuk, hogy már szinte valamennyi fapados társaság próbálkozott Magyarország bekapcsolásával, vagy legalábbis bejelentett ilyen igényt. Ennél is konkrétabban fogalmaztak a takarékos utaztatók a menetrendet egyeztető konferenciákon, ahol már résidőket is kértek a tervezett magyarországi leszállásaikhoz. Egyik sem jutott el azonban odáig, hogy hivatalosan is kérte volna a légügyi hatóság engedélyét.