LvT Creative Commons License 2002.11.12 0 0 373
Kedves tictac88!

Ágoston: Latin eredetű magyar személynév, eredetije az Augustinus név, melynek jelentése 'kis Augustus' (A l. Augustus magyarul Ágost formában maradt fent, jelentése 'magasztos, fennkölt'; és Augustus császár emléke tette elterjedté.)
A magyarban gyakori, hogy egy személynév mindenféle toldalék nélkül családnév lesz (ez az apanevek egy típusát alkotja): tehát ebből területi következtetést nem lehet levonni. Általában e nevek mindennapi életben használt, tehát csonkolt-becézett formái lettek később vezetéknevekké, nem pedig a teljes alakok. A teljes utónévből képzett családnevek viszont gyakoribbak Erdély szerte, mint másutt.
(N.B. Az Ágoston vezetéknévnek is vannak becézett változatai, pl. Ágó, Ágos, ill. a 348-349-esben felmerült Agod. De ezek közül talán az Ágoston a leggyakoribb.)

Arnold: Germán (német) eredetű személynév az alapja. A germán nevek többségéhez hasonlóan egy összetett szó: arn 'sas' + wald 'hatalom, uralkodó'. Mint családnév szerintem magyarországi (gyanúba keverném itt az erdélyi szászokat ill. környezetüket).

Bartkó: A Bartholomaiosz 'Bertalan' személynév régi Bart rövidüléséből képzett családnév. Bár a -kó kicsinyítőképzős végződés magyarázható lenne a magyarból is, hangtani okok miatt mégis a szláv (szlovák-ruszin) eredet valószínű: a magyar formája a Bartók. (A Bartholomaiusz az egyik apostol görögösített neve: eredeti formája az arámi Bar-Talmaj, azaz 'Talmaj fia' volt. A Talmaj név jelentése 'barázdált, ráncos'.)

Matusik: Szláv név. A Matuš ~ Matusz a Mátyás személynév szláv (pl. cseh, szlovák, lengyel) megfelelője (ill. a Matej, Mateusz 'Máté' becézője is lehet). Az -ik végződés pedig kicsinyítőképző, ennek hangalakja szlovák eredetre utal (cseh megfelelője a Matušek). Ide tartozik még az elhíresült Matuska családnév is (ez nőnemű kicsinyítőképzővel [n.b. a nőnemű rodina 'család' szó hatására])
Mind a Máté és mind a Mátyás mögött ugyanaz a 'Jahve ajándéka' jelentésű Mattithjah héber személynév áll, amely először Mattathiasz alakban görögösödött meg, majd Matthaiosz (> Máté) ill. Matthias (> Mátyás) formában is lerövidült (és lett egy-egy apostol neve).

László: Szláv eredetű magyar személynév, eredetije a Vladislav, mely összetett szó: vlad 'hatalom, uralom' + slav 'dicsőség'. Nálunk Szent László tiszteletére lett gyakori.

Patho = Pató: A régi magyar Pata ~ Pat személynév kicsinyítőképzős alakja: ez a személynév van Gyöngyöspata falu nevében is (amely a magyar állam kezdetén jelentős hely volt). Ez a név a tisztázatlan etimológiájúak közé tartozik, egyesek felvetik a török (pontosabban csagatáj) bota 'újszülött teve, tevecsikó' szóval való összefüggést.

Jeruska: Virágnévről vett cseh női személynév, jelentése 'kakukktorma' (l. Cardamine pratensis).

Vizi: rumci már megadta, itt csak a 372-beli megjegyzésedre reflektálnék. A vizigótokkal való összefüggés kizárható. Egyrész ilyenkor inkább a gót tagból várható névkialakulás, másrész a vizigótokat, azaz a nyugati gótokat mi elkerültük; akikkel találkozhattunk a délorosz pusztán, azok a keleti gótók, az osztrogótok maradékai voltak (pl. a krími gótok).
Így hát tényleg érdemes a helyi történelemben keresni, sőt a lehető leghelyibben. Bár lehet Viz- kezdetű településket most keresni (pl. lehetne még Vizakna), de valószínűbb, hogy nem érdemes. Van pl. Felvégi vezetéknév, ez csak egy falurészről veszi a nevét. Képzeljük el, volt két azonos nevű egyén a faluban, akik -- mint ma is szokásban van -- ragadványnevet kaptak: az egyik, mivel a felvégen lakott "felvégi X.Y." lett, a másikat, mivel a falun keresztül folyó patak mellett volt a háza, "vizi X.Y."-nak nevezték el. És idővel a ragadványnév az eredeti név helyébe lépett...

Innentől bizonytalan leszek, a maradék kettő úgy tűnik, kifog rajtam.

Duray: Gondolom, a magyar családnévről van szó. Mert van ilyen angol vezetéknév, az pedig a francia Duret [düré] családnév fonetikus árírása. Ez utóbbi pedig a fr. dur 'goromba, nyers (emberről szólva)' melléknév kicsinyítőképzős származéka. (Ennek a fr. dur-nek a latin eredetije ismerős lehet a durumbúza szóból.)
Van Darai ~ Daray alakú indiai vezetéknév is, gondolom ez összefügg a hindi dar 'félelem, rettegés', ill. darajá 'rettenetes, félelmetes' szavakkal.
De a magyarral nehezen boldogulok: kizárható a fentiekkel való összefüggés, és "elvben" egy Dura alakú földrajzi névnek kellene mögötte lenni, de ilyet a környékről nem ismerek: talán Tura neve zöngésült? Azonban vannak szépszámmal Dura vezetéknevűek. Nem lehet kizárni, hogy egy korábbi Dura nevű egyén nemesítette meg -i/y végződéssel a nevét. A Dura név eredetét sem tudom, így látatlanban törökből származó régi személynévnek tűnik (vagyis mint a fenti Pata > Patho).
Ismét meg kellene kérni rumcit, nézzen utána a Kázmérban.

Pellek: Ezzel kudarcot vallottam, hangalakját tekintve nem tűnik, sem magyarnak, sem szlávnak, de még germánnak sem. Leírom itt a zsákutcáimat, mind tkp. azon bukott meg, hogy nem tudom az -ek végződést megmagyarázni:
- Pel, Pelle: van ilyen régi magyar személynév, ez a Pelbárt (< l. Privartus) rövidülése. (Ma szokatlan, de régebbi elterjedtségét helynévi adatok mutatják.)
- Peller, Beller: német családnév, tulajdonságnévi eredetű, jelentése 'civakodó, veszekedő' (a régi német bellen igéből)
- Pelák: cseh családnév, amely vagy a foglalkozásnévi eredetű a pel 'virágpor' szóból képezve, vagy az előbbi Peller-re meg vissza német '-er' -> cseh '-ák' képzőcserével. (Elviekben lehetne az, hogy ez a név a magyarban hangrendileg illeszkedett.)
- Pel, Bel: bizonyos török nyelvekben 'halom, domb' jelentésű szó (és innen kapta a nevét a Heves megyei Pély)
- Bilek: oszmán-törökül 'csukló, ököl' jelentésű (az oszmán-törökben a szóeleji zöngésülés viszonylag fiatal jelenség)
- Bil(mek) oszmán-törökül 'tud' jelentésű ige. Ismerünk Beler 'tudó' alakú kun személynevet is. (Ha lehetne, törökül egy -ek képzőt találni... De ehhez nem vagyok elég jó törökből.)
- Beliğ oszmán-törökül 'ékesszóló'-t jelent (azonban úgy tűnik, ebben a szóban eredetileg is zöngés mássalhangzók voltak)

Előzmény: tictac88 (372)