oz gondolatán indultam el. a megérzéseinken, a sejtéseken. azon, hogy mi az, ami elôre bejön, hogy és mint alakul.
mesélek röviidet hozzá.
haver itt volt, kockapókereztünk.
ô eddig csak hagyományos kártyásat.
elsô dobás elôtt, kocka kézbevesz és kérdi: enyém lehet az autód, ha most dobok kétszer két négyest (azaz egy négyes pókert)? nevetve mondtam, persze.
megdobta.
kellemetlenül éreztem magam. komolyan.
és a következô körben kérdezte: és ha most egy nagysort dobok, enyém lehet a hűtôd? mondom, persze, de már nem mosolyogtam oly fesztelenül.
megdobta.
ekkor kellett volna abbahagyni.