Kedves Gombperec 1999-03-25 22:27:06
A kiválasztottsággal kapcsolatos érvedre csak azt tudom mondani, hogy a
kereszténység "kiválasztottság" jellegének egészen más jelentősége és értelme van
már abból adódóan, hogy a zsidó vallás egy nemzeti vallás, míg a kereszténységnek
semmilyen nemzeti kapcsolódása, nemzeti kizárólagosságra törekvése nincs, sőt -
és ez "eretnekségem" egyik forrása - a történelem folyamán túl agresszíven
törekedett az univerzalitásra, a terjeszkedésre. "Kiválasztottsága" kizárólag zsidó
örökség, mivel a kereszténység egyik ága (a Judás kiválását követően megmaradt
tizenegy apostol közül egynek, Péternek a hirdetését követők) zsidó környezetben
indult, és ennek az ágnak legjelentősebb korai alakja, a zsidó Saulus/Paulus nem
tudott megszabadulni zsidó gondolkodásmódjától. (A többi tíz apostol az ókori
kelet egyéb területein hirdette Jézus tanításait, amelyeket később a legerősebb
állami támogatást nyert ág, "eretnek"-ként eltiport pl. manicheusok vagy
nesztoriánusok vagy területi elszigeltség vagy egyéb okok miatt marginalizálódott.
De azt hiszem ez itt nagyon OFF TOPIC)
Te Amos könyvére hivatkozol, én pedig a Mózes I. 17.7-re. Ahol az Úr szövetséget
köt Ábrahámmal. Amos könyvének vonatkozó passzusát én úgy értelmezem, hogy
azt a túlzott kiválasztottságtudat visszafogása tette akkor szükségessé. A Jes.
19,24-gyel sajnos nem tudok mit kezdeni, nem tudom beazonosítani (katolikus
Bibliám van).
Amit a kétoldalú kapcsolatról írsz (Jos.24.22), teljes mértékig elfogadom. De
ennek az általam félt "kiválasztottság" tudathoz kapcsolása szerintem téves. Ennek
átélését a mélyen vallásos ember esetében természetesen elfogadom, és
feltétlenül tisztelem. De félek tőle, hogy a mai világban nem érvényesül
kellőképpen. Ez tulajdonképpen nem más, mint a konzervatív személeletnek az a
fontos tétele, hogy a szabadság nem öncélú, hanem kötelezettséggel jár. A
kötelezettség az első, azt követi a jog, amit az ember tulajdonképpen
kötelezettségének eleget téve szerez meg.
A rabbinisztikus felfogást nem ismerem, belátom, hogy műveletlenségem ebben az
irányban hiányos. De ebben a kérdésben nem a szavakkal és idézetekkel, hanem a
tettekkel mutatott gesztusok számítanak. Mire gondolok? Pl. a saját sérelmek
állandó hangsúlyozása mellett mások sérelmének az elismerése is. Gondolok itt pl.
arra, hogy a Zsidó Világtanács, vagy hogy hívják a zsidóság legfőbb nemzetközi
szervezetét, hallassa hangját a kurdok védelmében, vagy a most már több mint 50 év
eltelte után hagyják abba az előkerülő régi tábor-őrök üldözését, vagy Izrael adja ki
Lengyelországnak azt a lengyel internálótábor parancsnokot, aki Izraelben él. Az
ilyen gesztusok többet mondanak, mint egy elrejtett mondat a Bibliában.
Kedves tata 1999-03-25 11:30:23
Hitlert nem kitalálták, hanem pénzelték. Amerikából.
1999-03-27 13:05:18
Írod idézőjelben: "De jó, hogy elégették a fél családomat, legalább most sajnálnak
bennünket a gójok." Ilyen marhaságot senki sem mondott. De azt igen, hogy az az
amerikai zsidóság, amelyik kezében tartja az USA gazdasági életének jelentős
részét, valamint az európai gazdaság zsidóság, akik Weiss Manfrédhez, Chorin
Ferenchez és másokhoz hasonlóan vagyonuk jelentős részével emigráltak, magára
hagyta Európában élő szegényebb sorsú hit- és nemzettársát. Nemcsak, hogy
magára hagyták, hanem közben hitelt is nyújtottak a gyilkosaiknak. És ők, a
megmenekültek nyújtják be a számlát a svájci bankoknak. Tévedés ne essék, ami
jár, az jár. Akinek biztosítása, bankbetéte volt, aminek a bizonylata a történelmi
események miatt megsemmisült, elkallódott stb., de a biztosító intézetnél, banknál
a dokumentuma meg kell, hogy legyen, ennek jogosultságát egy percig nem vonom
kétségbe. De "rosszérzésemet" bántja amikor a legyilkolt áldozatok után később
alakult szervezetek pausál kárpótlást igényelnek. Zavar, amikor a II. világháborús
évek német eredetű banki letéteit ab ovo zsidóktól jogtalanul elvett vagyonnak
tekintik. Zavar, amikor a 40-es évek végén vagy az 50-es években Amerikába
emigrált (volt) magyar állampolgár természetben igényli vissza a Szépművészeti
Múzeumban levő képeit, amikor a kommunista diktatúra áldozatai az ismert
degresszív kárpótlási jegyes kárpótlásban részesednek (alapvetően rossznak tartom
az egész kárpótlást mint olyat.) Zavar, hogy az egyik diktatúra áldozatát kárpótlási
jeggyel, a másikat készpénzzel kárpótólják. (Mennyivel jobban hangzana, ha nem
30.000,- Ft lenne, hanem 300.000,-, de nem készpénzben, hanem kárpótlási
jegyben).
Kedves maskep 1999-03-25 18:44:07
Sajnos attól tartok, hogy mivel ez évtizedek óta nálam felkészültebbeknek sem
sikerült, nekem sem fog. Nem beszélve arról az apróságról, hogy a Törzsasztal
műfajilag sem alkalmas ennek a feladatnak az elvégzésére.
Kedves szocika 1999-03-26 11:36:46
Valóban "több millió ember módszeres kiirtása" maga mellé állítja a jóérzésű
embereket. De csak addig, amíg a jóérzésű emberek azt nem érzik, hogy
jóérzésükkel visszaélnek. Az alapvető különbség a két "üldözött csoport" között
abban van, hogy az egyiknek az üldözőit és azok utódait a "jóérzésű emberek" már
kellően megbüntették. A 40 éves időszakban nem csak a tényleg bűnösöket, hanem
a "cinkos, aki néma" elv alapján egész korábbi társadalmi rétegeket szorítottak a
társadalom perifériájára. Az utódok közül csak az igazán felkészülteknek sikerült
továbbtanulniuk, amikor a felvételi során az értelmiségi, kulák stb. káder minősítés
miatt eleve hátránnyal indult. A másik csoport üldözői pedig az általuk rablott
vagyon és a diktatórájuk alapján megszerzett "kapcsolati tőke" alapján mai is
birtokolják a gazdasági hatalmat, mert a "vértelen rendszerváltoztatás" mindent
elmaszatolt, felelősségrevonás nem történt.
Az első világháború után Magyarország kényszerpályán volt. A trianoni
békeszerződéssel a győztes hatalmak akkor tényleg alternatíva nélkül lökték
Magyarországot erre a kényszerpályára. Mert a győztes hatalmak már akkor se
tartották magukat az általuk meghirdetett elvekhez. De ennek belátásához egy kissé
árnyaltabban, kevésbé "iskolásan" kell tekinteni a történelmet, és több ismeretet
kell szerezni róla. Neved alapján fiatalnak gondollak, ugyhogy van még időd az
ismeretek megszerzésére. (Szösszenetem megírása és becopyzása között akadt
kezembe a mai Napi Mao. Ebben Pósa Zotlán ismerteti Szakály Sándor
hadtörténész könyvét: Volt-e alternatíva? Az ismertetés alapján azt hiszem, hogy a
könyv alátámasztja ezeket.)
Kedves Lesipuskás 1999-03-26 11:48:42
Van egy nem túl régi ilyen topic "Újraa Trianon" címmel.
Kedves Derek, 1999-03-27 14:54:04
"Ha nem tetszik, hogy MO-on zsidok is elnek akkor emigralj."
Ha valakinek ez nem tetszik, akkor igen, emigráljon. Evvel egyetértek. De
ugyanakkor azt mondom, hogy aki inkább világpolgárnak tartja magát mint
magyarnak, az is emigráljon. Aki az EU-ban akar élni, menjen az EU-ba. A zsidóság
a múlt század óta az antiszemitizmustól való rettegésben él Magyarországon (ha
hinni lehet a mindenkori korabeli sajtónak). Akkor csak azt az egyet nem értem,
hogy miért jött ide, rettegni? Jó, tudom a mai zsidóság már itt született. De a nagy
többsége kb. három generációval ezelőtt jött Magyarországra. Ha annyira rossz volt
itt, miért jött ide, vagy miért nem ment tovább? Egy dolog itt élni, és más dolog az
ország gondolkodásának átalakítására törni.
Kedves Klein, 1999-03-28 10:50:41
Senki se kívánja, hogy a zsidóság felejtse el a holocaustot. Egy ilyen tragédiát az
érintettek ugyanúgy nem felejthetik el, mint a magyarság nem felejtheti Trianont.
Ebben egyetértünk. De a magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy egy
elvesztett ember emlékének értékét nemcsak a 30.000 Ft, de 3000000 Ft sem
fejezheti ki. Ez nem pénz kérdés. És az én ellenérzésemet pont a kérdés anyagi
oldalának állandó hangsúlyozása váltja ki.
Ami a magyarság felelősségét illeti, ebben a kérdésben messzemenően eltér a
véleményünk. Kedves Klein. Arról az apró tényről feledkezel meg, hogy igaz
voltak első és második zsidó törvények, de a magyarországi zsidóság életét a
német megszállásig semmi sem veszélyeztette, sőt a környező országokból is
idemenekült a zsidóság egy része. Magyarországnak a németekkel szembeni
erősebb ellenállása ellen pont a magyarországi és nemzetközi zsidó szervezetek
érveltek a német megszállás minél későbbi bekövetkezése érdekében.
Magyarország II. világháborús szerepvállalását a nyugati hatalmak a Trianoni
békével determinálták.
Kedves Bum Baby 1999-03-29 13:43:37
Sajnos az általad idézett "fasizmus" megfogalmazást nem tudom elfogadni, mert ez
is meglehetősen "gumi fogalmakkal" operál. Attól, hogy nyugati könyv, még nem
fellebbezhetetlen.
"A fasizmus az az államforma mely tagjait álltalános társadalmi fegyelmre és a
nyilvános engedelmességre kötelezi a hatalom diktaturájával."
Mit jelent az "általános társadalmi fegyelem" és a "nyilvános engedelmesség"? Ha a
törvények és a társadalmi együttélés általános szabályainak betartását, mert az is
"társadalmi fegyelem" és "nyilvános engedelmesség" akkor ez nem más mint a
káosztól mentes normális társadalmi lét. A "hatalom diktatúrája". Sajnos ez is
eléggé értelmezhetetlen.
Azt hiszem, ebből a topic-ból kiszállok, mert - részben a saját terjedelmességem
miatt is - lassan kezelhetetlenül hosszú lett.
Üdv Nabukodonozor