Porphyrios, Kommentar Ptolemaios Harmonikajahoz p. 114,23-115,9 During=Eudemos 142. tor. Wehrli

Minthogy az egymassal osszefuggesbe hozhato hangok felosztasa ilyen, azoknak, akik az erzekeles alapjan dontenek, azt tanacsolja [ti. Ptolemaios], hogy az arany regi pontossagat hozzak osszhangba az erzekeles utjan nyert kulonbsegekkel. itt a pythagoreusok eredmenyeit is alkalmazni kell, mint amelyek eleg pontosak, s mint ok, az alapoknak, a szamok azonossaganal kell kezdeni, amit meg kell adni, s az igy kapott aranyt kell az azonos hangokra alkalmazni. Kozuluk a legtobben nemcsak az azonossagbol indultak ki, hanem az alapszambol is. Ami az azonossagot illeti, szerinte feltetlenul az azonos szamokat kell vonatkoztatni az azonos magassagu hangokra, a nem azonosakat a nem azonosokra. Azt, hogy az alapszamok alapjan fejtettek ki az oszhangokkal kapcsolatos dolgokat, bizonyitja Eudemos arithmetikai tortenetenek elso konyveben, amennyiben a pythagoreusokrol szo szerint ezeket mondja, azonkivul meg azt, hogy harom osszhang aranya, a kvarte, a kvinte, es az oktave az elso kilencben bennefoglaltatik: 2,3 es 4 ti. osszesen 9. 23

23)A szoveg azt jelenti, hogy egy bizonyos relativ hangmagassagnak mindig egy bizonyos szamnak kell megfelelnie, vagyis a relative azonos hangmagassagok mindig azonos szamot kell hogy kapjanak, a nem azonosak pedig valami mast. Az alapszamok 2,3,4 ill. az 1, amely azonban nem szam - Eudemos tehat azt akarja mondani, hogy nem ezek tobbszorosenek aranyitasabol kell kiindulni ( pl.12:8), hanem az alapszamokebol (3:2)
.........
Porphyrius (Pallas)

(igazi neve Malchus) Tiruszból, görög filozofus, Plotinos legkiválóbb tanítványa, szül. Kr. u. 232-233., megh. Rómában 304 körül. Eleinte Longinus tanítványa volt, azután Rómába ment, hol Kr. u. 262. Plotinos tanítványa lett. Fő feladatának tekinti Plotinos rendszerét előadni és magyarázni, de Plotinos filozofiáját Platonéval és Aristotelesével is velejében egynek tekinti. Platon és Aristoteles filozofiájának azonosságát külön műben tárgyalja, több művéhez Platonnak és Aristotelesnek külön magyarázatot irt; ezek közül ránk maradt a Kategoriákhoz való bevezetés (Eiszagogé eisz taz Kategorusz) és a kisebb magyarázat, melyek az aristotelizmus középkori történetében nagy fontosságra tettek szert. Plotinos rendszerét főleg az ő előadása tette népszerüvé. De bizonyos részletekben eltér mesterétől, főleg az erkölcsi és vallási részletekben, melyekre még nagyobb súlyt helyez. Műveinek kiadásait v. ö. Ueberweg I., 8 kiad., 338. old. Róla irtak: Wolff Gusztáv (Berlin 1856); Bouillet N., Porphyre, son rôle dans l'école néoplatonicienne (Páris 1864).
..........
Ptolemaios (Pallas)

Klaudios, kiváló ókor csillagász, matematikus és geografus. Valószinüleg a Felső-Egyiptomban fekvő Ptolemais Hermeiu nevü városban született; ez azonban nem bizonyos; születésének ideje sem határozható meg; csak azt tudjuk, hogy évszámításunk második századában élt (140 körül). Életéről bizonyosat alig tudunk; számos megfigyeléseit Alexandriában a Serapeionban végezte. Három nagy munkája maradt ránk, melyek közül az első a földrajz, a második a csillagászat, a harmadik pedig az optika terén alapvető. Első nagy munkája a [ÁBRA]; ezzel a földrajznak új kora kezdődik, mely a földrajz egyes tárgyainak leirásában sokkal pontosabb az előbbieknél, sőt P. a legtöbb városnak földrajzi szélességét és hosszát is meghatározza. Ő az első, ki teljesen helyes geometriai projekciót alkalmazott, azt, melyet később sztereografikusnak neveztek el. Fő munkája azonban a csillagászat terére vonatkozó u. n. Almageszt (l. o.). Rendszere természetesen geocentrikus; a Föld áll a világ középpontjában és körülötte mozog az u. n. 7 planéta. A nehézséget, mely P. előtt állott, a planéták mozgásában előforduló egyenlőtlenségek megfejtése tette. P. belátta, hogy a planéták mozgásában előforduló egyenlőtlenségek megmagyarázására a Hipparchos-féle excentrikus körök teoriája nem elegendő. Ezért új hipotézist állított föl, melynek előkészítője a pergai Apollonios volt. E hipotézis az epiciklusok elmélete (l. Epiciklus). A P.-féle rendszer megdönthetetlenül állott fenn, mignem Coppernicus annak tarthatatlanságát bebizonyította és a geocentrikus rendszer helyébe a heliocentrikus rendszert tette. Az optika terére vonatkozó munkája 5 könyvből áll. Legértékesebb az ötödik könyv, mely a dioptrikát tartalmazza; beszél benne a sugártörésről s kimondja azt a kettős törvényt, hogy ha a fény optikailag sűrübb közegbe lép, a törés a függélyhez, ha azonban optikailag ritkább közegbe lép, a függélytől történik. A refrakciót a levegő és éter különböző sűrüségére vezeti vissza. Három fő munkáján kivül még a következő címüeket tulajdonítják P.-nak, melyek közül azonban néhány bizonyára nem tőle van: Quadripartitum; Centiloquium; (A csillagok felkelése és lenyugvása és az időjárásról); (Napórákról); Planisphaerium; 3 könyv zenéről; De judicandi facultate et de animi principatu; (A királyoknak Nabonassartól Antoninus Pius-ig terjedő kronologiai jegyzéke). V. ö. Fröhlic R., P.-nak hazánkra vonatkozó térképei (Egyet. Phil. Közlöny IX.).
..........
A "Platónizmus" alcímet viselô második fejezet bô 160 oldalt szentel Plutarchos, Alkinoos, Albinos, Apuleius, Attikos, Numénios, Plótinos, Porphyrios, Jamblichos, a proklosi athéni iskola és az alexandriai iskola filozófiájának. Talán arányaiban túlméretezett az Alkinoosról szóló pont a maga 22 oldalával és az Apuleius-fejezet 23 oldala, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Porphyriosra és Jamblikhosra összesen is csak 13 oldal jut.
http://www.c3.hu/~mfsz/MFSZ_9813/9813SOMOSREC.htm
.............
A negyedik fejezet az egyes gondolkodók életébe és munkásságába nyújt rövid, informatív bevezetôt a következô sorrendben: Plótinos, Porphyrios, Hjamblichos, Syrianos, Proklos, Damaskios, Ammónios. A jellegénél fogva is a hagyományosabb ábrázolásmódot megkívánó fejezet tömören emeli ki az újplatonikus filozófusok egyéni karakterisztikumait.
http://www.c3.hu/~mfsz/MFSZ_996/996_SOMOS.html
......
Filozofia (Pallas)
Aristotelés tanítványai, az u. n. peripatetikusok, többnyire természettudományi és erkölcsi problemákkal és Aristotelés műveinek magyarázatával foglalkoznak (Theophrast, Eudemos, Aristoxenes, Ariston, Andromakos, Aegaei Alexander, Aphrodisiasi Alexander, Porphyrius stb.)