Szerintem: a gitárszóló egyszerűen változatossá teszi a zenét. Én hülyét kapok az unalmas zenéktől, az ismétlődő refrénektől, és ezt oldja a gitárszóló. Ha nincs (pl. a Nightwish-t szeretem, de ott gyakran nincs gitárszóló) akkor hiányzik. Hallgatóként ez a véleményem. Gitárosként jólesik szólózni, de ennek semmi köze az egohoz. Ilyen alapon minden egyéni kiállás vagy megszólalás magamutogatás nem csak a zenében hanem minden másban. Pedig nem az. Pl. egy festő ha egyedül festi le a képét, vagy az író ha egyedül írja a könyvét akkor egoista magamutogató? Ha elég érzés van a szólóban, akkor inkább egy olyanfajta jó értelemben vett felválallt őszinteségről lehet szó ami az állandóan háttérbe húzódó zenészekből (művészekből) negatív módon hiányzik. SF