VMarianna Creative Commons License 2002.11.05 0 0 20
Szilágyi Domokos

Zsoltár, vigasztalan...

Bejártam a bejárhatót
a tudni szeretném, mi van ott,
ott, a bejárhatón túl.
Ahol vagy kijózanodik
avagy belébolundul
az elme, hogyha kondul
elállhatatalan kondulás
és kong és kong bolundul;
hiába födi rög szemed-
füled, hogy ne hallj és ne láss,
hiába szólitsz szenteket,
hiába párnás poklot
(az is utadba botlott)
hiába a fájó füvek,
nem - válogatós férgek.
hiába az életbe rugnod,
hiába esdel szörpöt, lúgot
és bájitalt és mérget,
hiába ezerszer unott
szellemi szépség-koktumok,
csak nem tudod, csak nem tudod
hogy mi van ott, hogy mi van ott,
miután a bejárhatót
bejártad a határig
csak nem tudod, csak nem tudod,
hogy túlnan mire válik,
ebek harmincadján van minden,
csak ezt tudod - ennyi: az innen.
Ha megvigasztal az ige,
azt mondanám most: bújj ide.