Szia Balletje!

De jó...sorstárs...:-)Ti hol éltek most?
Dédike a "házunkban" lakik, vagyis abban a házban, amit az ö lakásából vettünk. De facto: a sajátjában... Anyuék 10 percre laknak töle,anyu minden nap látogatja, ellátja amivel kell. Egyébkény meg egy huszonéves középiskolai tanárnö-egyedülálló, ismerös ismeröse- lakik ott, no nem miatta, csak, hogy gondozva,lakva legyen a ház, amig mi távol vagyunk. De nagyon jól kijön dédikével, ami nem csoda, mert idegenekkel ö bübáj tud lenni.
Gyerekek...hát igen... Az, h. ö mondja,kéri és számít a segítségedre, az sztem nagyon sokat jelent...
Én magamban meg úgy próbálom kondicionálni magamat, h. megpróbálok én is önálló életet élni/találni, és öket is a maguk szintjén önállóságra szoktatni.Kicsit kivülállóként szemlélni magamat is, és öket is. Persze nem elhárítva a feladatokat, a felelösségeket stb. Nehéz...nemtom...nem tudnám megjósolni, milyenek lesznek kamaszként pl.?