" Nyakig benne voltunk a történelemben, és író annál nagyobb ajándékot nem kaphat, mint hogy bőségesen van miről írnia. És Te írtad nagyszerű regényeidet. Melyeket itthon alig vettek észre. Mert nem volt botrányos, amit alkottál, csak egyszerűen nagyszerű. Nem villogtál, nem sziporkáztál, nem csináltál hatásos flikk-flakkokat. A szolid elbeszélő próza eszközeivel remekeltél....................................
Imre, hanyas vagy? 1929-es? Szőrnyű volt? Nekem is. Nem baj. Maradandó hírt adtál a szörnyűségről és ezáltal himnusz lett belőle. Büszke vagyok, hogy kortársad, kollégád, barátod lehetek. Mindannyiunk Istene áldjon meg a hősi tettért, hogy végre megszerezted az első Nobel-díjat az
elárvult, de oly nagyszerű magyar irodalomnak."

(Részlet Görgey Gábor Kertész Imréhez írt, személyes hangvételű leveléből.)

Olvastátok? Nem baj. Nem olvastátok? Az sem baj.
A levelet teljes terjedelmében közölte az MTI.