Uraim, jövendő hős honvédlők!

13 éve szereltem le a seregtől. Időnként még ma is rémálmaim vannak, hogy újra bent vagyok... Nem a kiképzés, a napi feladatok a legszarabbak, hanem a rengeteg SÖTÉT ember(?), no meg a sok értelmetlenség, üresjárat.
Mindenkit megértek, aki el akarja kerülni. Ha már bevonultatok, nem is olyan macera kikerülni onnan. Az a kérdés, hogy tényleg kint akartok-e lenni, és hogy elég akaraterővel rendelkeztek-e a feladat végrehajtásához.
Először is, minél több parancsot bojkottáljatok. No nem nyíltan, csak minél több dolgot el kell cseszni. No meg semmit sem megérteni, a dolgokat következetesen fordítva csinálni. Jól jön a sok eü. problem is: surranófeltörtealábam, hasmenés, étvágytalanság, nátha, láz, esetleg ájulások, stb. Senkinek se mondjátok el bent, hogy tudatosan teszitek!!!
Alapszabály: nem az az igaz, ami bent történik, hanem amit Ti gondoltok róla.
Jó pár katonatársamat szerelték így le, pedig akkkor azt hiszem, hogy keményebb volt a rendszer, ráadásul eléggé kiemelt helyen szolgáltam.
(Azt is el kell mondanom, hogy a bent töltött bő egy év alatt sokat keményedtem lelkileg, könnyebben kezelem a bunkókat. Ez a pozitívum azonban nem áll arányban a rabszolgasorssal.)
Sok sikert!

Mateos