Kedves CSerfa!

Valóban, többször írtad, (nekem is) hogy az empátia készséged lecsökkent, de te ezt úgyis humanista tulajdonságnak tartod és valóban nem bánkódsz utána.
Sokmindent írhatnék, de én is csak ismételgetném magam. Talán azért annyit még megemlítenék hogy amit te modorosságnak tartasz, az nem mindig biztos hogy az. Hiszen más alapállásból másként nyilvánul meg az ember. Akinek nyers, sakrított véleménye van, annak valóban őszintétlenül hatna, ha díszpapírba csomagolná mondókáját, de az óvatosan fogalmazott vélemény is lehet legalább olyan őszinte segítő szándéku, megérteni akarás (hiszen te is fontosnak tartod, hogy figyeljenek rád) vagy megelőlegezett bizalom. Meggyőződésem, hogy ez nem formaság, vagy fogalmazás kérdése. Ha te példálóztál Jézussal, hogy keményen beszólt amikor kellett, - erre azért halkan még válaszolnék annyit, hogy azt hiszem többször volt szelíd, mint mennydörgős.

A közbeszólásomnak egyébként egyetlen oka volt, mégpedig a felebarát fogalma, amivel nem tudok veled egyetérteni. Hiszen cselekedetei alapján senki sem lehet "méltó" rá, a szándékot pedig (amivel teljes mértékben egyetértek) valóban nem ismerhetjük másnál. Akkkor pedig marad az egyéni véleményezés - és én ezt vitatom nálad (is). Bár azért az fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nekem sincs semmiféle meggyőzési szándékom, de valahogy mindig fontosnak érzem megemlíteni.

oncogito