Kedves oncogito!

Lásd, nyitott kapukat döngetsz. Mert magam is írtam, több helyre is, nagyon lecsökkent a más helyébe beleélőkém, vagy tán empatikus képességem. Ha jól emlékszem, neked is írtam ezt.
De ezt nem is sajnálom, ewgyütt élek ezzel. És úgy védem ki (vagy úgy teszem inkább jól), nem a másik szerint teszem, ahogy szeretné, hanem úgy teszek vele, ahogy én szeretném, hogy velem tegyenek az ő helyében. Mert ez a krisztusi tanítás szerinti.
Bevallom, jogtalannak és szánalmasnak, vagy olykor felháborítónak is tartom, ha jönnek emberek, és kitalálják, mit akarok, mit akar a másik, és aszerint cselekszenek, amellett, hogy rám, vagy általában az emberre nem is figyelnek. Szvsz becsületesebb eleve a krisztusi módszer, nem tudhatjuk, mi van a másikban, hát azt tesszük, amit mi szeretnénk a helyükben.
Megint más szóval a nagy empatikusak szvsz inkább kevélyek, mint rendesek, és a nagy megértésük is az. Akkor is, ha sok jót tesznek és sokan mondanak felőlük jót (mert általában a nagy együttérzőkről szokás sok jót mondogatni).
Megint más szóval én nem vagyok humanista, és Istennél sem akarok jobb lenni.

Szóval én nem sajnálom, hogy rosszul képzelem el másikat, ha büszke nem is vagyok erre.
Amiért padlót fogtam, olykor én is olvastam Zealander dolgait, és azt hittem, teljesen elutasítja az én Istenemet, mert hát többeknek ezt fejtegette, vagy mi. Gondolom, el is utasítja, ezért nem bírom felfogni, mi is érdekelheti az én hitbeli dolgaimból őt. Tán esetleg egy sajátos hitbeli felfogás, vagy mittomén...

Hogy az emberek sokkal összetettebbek, ez inkább az én álláspontom, ezért nem vagyok megértőke, meg (ál)humanista, ezért csitítgatom, vagy cikizem, akik az embereket (belsejüket) vizsgálnák. Pl. én tán egész személyem 1%-át sem nyújtom. Nem is ismerném el a véleményt róla, csak úgy azoktól, kik oly könnyen hoznak. Mert azok meghökkentek többnyire, akik élőben találkozzak velem, a Fórumon rólam kirajzolódott képről alkotott vélemény megformálása után. Meg azok is, akik megtudták, én rendes evilági életem mellett hívő is vagyok, meg, hogy lehet, hogy racionális gondolkodással komolyan venni a Bibliát, meg, ..., meg... De engem sem zavar, ha az én vélekedéseimet elvetik. Legalábbis el tudom viselni. A fentiek szerint ekkor meg feltételezhetem, viselje el az enyémet más is (mert mondom, magamból indulok ki és jól teszem).

Az én hitbeli kategorizálásaim meg az apostoli módszert követik a silánynál, meg a rendetlenül élni akarónál, szóval az egyszerű eseteknél. Amik azért egyszerűek, mert róluk szól, tanácsol az apostol, vagy az Úr. Pl. alomhajos dolgában. Ennek okait (hogy miért van, ami van), nagy gonddal felírtam, már csak ismételgetni tudommagam. Ha esetleg arra próbálsz vezetni, alomhajost ne kategorizáljam, nem adok igazat neked, ő egyszerű eset, vastagon bele sorolhatom abba a csoportba, akikkel úgy bánok, ahogy bánok. Nem azért, mintha jól megérteném őt, hanem azért, amit tett, amit mutatott magából, magáról (ahogy ezt említettem is mostanában).

Ha bonyolult a dolog, pl. ahogy veled van, vagy egy sor emberrel, akkor próbálkozom egy ideig, és aszerint, hogy mi is alakul, vagy figyelek rá tovább, vagy fogom, és elhatárolom magam tőle. De nem (mindenkivel) udvariatlanul, pl. Paleokritessel, vagy néhány más emberrel kölcsönös megbecsüléssel, vagy legalább jóindulatú hallgatással hagytunk fel egymás győzködésével.

Ha meg nem pontos az én kategorizálásom más emberekkel, ha értékes embert bántok meg, ahogy tettem ezt pl. Bigával, igyekeztem véleménybeli változásomat is felírni a Fórumra, ha felírtam az elhatárolódásomat is.
De a szvsz silánytól még inkább el kell határolódnom még a gyanú esetén is, ha megbántok is embert, egyrészt, mert ha én igazságtalan is vagyok, nem én szolgálok sem igazsággal, sem vigasztalással, ezeket Isten adja. Másrészt Jézus is keményen beszólt, még vendéglátóit is besorolta az alávaló farizeusok közé, stb., Pál is keményen beszélt, sőt, amellett, hogy elvárta a tanítványoktól, kiknek levelét írta, hogy legyenek az ő követői. Aztán jó sokáig Márkkal sem volt hajlandó együtt lenni annak hígsága miatt (nem volt hajlandó vele társalkodni, ahogy rendelte is ezt a híg emberekről, kik azt nem hagyják el). Ha sokan Pálról áradoznak, hogy megírta a szeretet himnuszát, tán be kéne venni tőle ezeket is, pl., hogy a silánnyal nem kéne együtt tartani, amíg silányságához ragaszkodik.
És ugyanez a Pál merte leírni azt is, aki nincs megtanítva a törvényre, a szívébe írt törvény szerint cselekedve jut ítéletre, azaz fontosabb az igazságos (szívből jövő) cselekedet, mint a betanult, meg emberi elvárásoknak megfelelő vallásos viselkedés. Ha meg Pál könnyen elutasította Márkot, sőt még jótevőjétől, Barnabástól is elszakadt, mert az ragaszkodott Márkhoz, nos szvsz Pált ebben is követni kell. És lásd, Pál öregkorára már hasznos volt neki is Márk, nem veszett el minden.
Ha nem sajnálom hát Márkot, hogy Pál kirúgta, nem sajnálom azt sem, aki megméretett a nekem adott mérték szerint és könnyűnek találtatott és oda soroltam, ahova a könnyűket szoktam, ha tetszik neki, ha nem. Ha én igazságtalan is lennék, alig múlik rajtam valami, de gondolj csak, kérlek erre a jóságos Barnabásra, tán igaza volt Pállal szemben? Nem hinném!
Szerintem istentelen a sok köszöntgetés, hajlongás, meg modorosság. Ami igen, legyen igen, ami nem, az meg nem. Ha én elrontom, Isten tud vigasztalni, nem én vagyok a megtartója senkinek (fiaimon kívül).
Persze cserében én is állom, ha velem beszélnek keményen, egyenesen. Emellett nagyon sokat megteszek, hogy ezt elkerüljem, előre leírom gyengéimet, nem rejtegetem hibáimat, tudatlanságomat, stb. És ami marad, abban meg nehéz megfogni. (Persze olykor abban is megfognak, de azért ritkán.) Más szóval, ha az ember nem akar embereknek tetszeni, nem játszik szerepet, nem épít fel egy maszkot maga helyett, stb., akkor nem is bukhat nagyot, ha meg bukik, akkor meg elismeri és minden mehet tovább. Azokkal van igazán bajom, aki erre képtelenek. Alomhajos is ilyen, és az ilyen embereknek akar oltalmat nyújtani túlságosan is rövid kardjával.

Kedves oncogito, nem igazán értettem, miért is szóltál, ezért, mint fentebb említettem, arra válaszoltam, mit feltételezek, hogy te akartál írni. És, ha egészen mellé is lőttem (mert mi sokszor nehezen értjük egymást), azért tán hasznos még ettől, amit írtam.

Cserfa