Válasz a topic-címre.
Orvosi értelemben a szüzesség addig tart, amíg meg nem jelenik az első szakadás a szűzhártyán.:)
"Normál" értelemben, szerintem: addig, ameddig nem tudsz valamivel gördülékenyebben szeretkezni a másikkal. Ez egy folyamat.
És: aki depressziós, menjen el pszichiáterhez, ha nincs pénze, akár SZTK-hoz is! Megvizsgál, és hogyha úgy találja, hogy szükséged van rá, ad gyógyszert. A depressziót nem lehet úgy gyógyítani, hogy azt mondogatod magadnak: "Najó, mostantól pozitív leszek.", mert az ilyen mértékű depresszió betegség. Ezt nem szégyellni kell, és nem megrekedni benne, hanem gyógyíttatni. A gyógyszer hihetetlen javulást tud előidézni. Mert, én úgy vettem ki, B... (elnézést, de éppen nem látom a nevedet, fejből meg nem tudom, ne haragudj) esetében ez az akadálya a párkapcsolatoknak (javíts ki, ha tévedek). A szüzességen meg nem parázni kell, hanem elveszíteni, akár olyannal is, akivel nem feltétlenül akarsz hosszútávon együttmaradni. Nem leszel az ilyesmitől kevesebb, szvsz egyszerűen csak jót tesz az önbizalomnak.
Lehet, hogy kissé inadekvát volt a hozzászólásom, de azt hiszem, ennyi belefér ebbe a fórumba.