Nincs, talán nincs.
Csak egyszerű könny.
Patak ami életet ad.
Már elapadt...
Nincs új szavam, nincs új fájdalom.
Csak a régi, csak az unalom...

Egy száradt folyó cserepes fenekét taposom.
Por zizeg fogaim között.
A Nap sem úgy éget, mint régen.
Fáj, de nem az igazi...

Mondjátok, hogy sírjak!
Könnyeimből legyen folyó!
Csak egy kortyot az élet vízéből!
Épphogy el ne vigyen az ár.
Szipogva vegyem a levegőt?
Keresek inkább magaslatot.