Ákos soha nem tagadta, hogy szereti a DM-ot (mi több az egyik kedvence). Csak az újra és újra felmerűlő BB-DM hasonlítgatás elől próbált kitérni - szerintem joggal. Mint az ország akkori egyik legsikeresebb, szintetizátor stíluson belüli csapata, egyből megkapta a DM-os címkét, pedig úgy gondolom, csupán hangulatában lehet DM utánérzésről beszélni - zeneileg nem. Úgy vettem észre, hogy a legtöbb esetben igaz: minden Bonanzás szereti a DM-ot, de nem minden DM-os szereti a BB-t. Nem véletlenül. Kivételek persze vannak, de ezzel csak arra szerettem volna utalni, hogy nem szeretem "beskatulyázást". Ha mindenképpen hasonlítgatnom kell, akkor azt mondom, hogy a Mo.-i DM-feelingből kinőtt divathullám nyomán sora alakuló (és még néhány ma is létező) amatőr szinti-pop csapatok döntő többsége (akarva akaratlanul) inkább hasonlít a BB-ra, mint a DM-ra. Kevés olyan együttes volt, ami mély nyomot hagyott bennem, ha 1-2 zeneileg jó is volt, az csak addig tartott, míg az énekes nem kezdett el "énekelni".
Ákosnak akkor nem adtam igazat, amikor arról "panaszkodott", hogy a rajongói túl fanatikusak, nem érti, miért fontosak a külsőségek, zavarja őt, ha hozzá akarnak hasonlítani (akkori jellegzetes lófarok, stb.). Pedig elfelejti, hogy a kezdetekben ő is úgy nézett ki, mint egy bizonyos együttes frontembere... Ettől függettlenül hasonló (sztárság + egyéb) kérdésekben egyetértek vele.
Visszatérve az amtőr csapatokhoz, én egyetlen olyan együttest ismerek, amelyre nem jellemzőek a fentiek, akik DM-es hangzásoktól nem mentesen ugyan, de eredetiek tudnak lenni: ez a már említett Shape.