Fel sem merült bennem, hogy bármibe is bele akarnál „pofázni” – ahogy fogalmaztál – semmi bajom azzal, ha elmondod a véleményedet. Persze, hogy ez egy nyilt fórum, úgyhogy eszem ágában sincs megsértődni semmin, rossz néven venni bármiféle véleményt is, hiszen szabad akaratomból irtam le mindent. Kifejezetten jó néven veszek bármiféle véleményt is, hiszen külső szemlélő gyakran meglát vagy rávilágit olyan szempontokra, amik mellett én már elsiklom. Szóval nyugodtan irhatjátok, ha van hozzáfűzni való :o)
Anyám tényleg erős személyiség, és mivel én is az vagyok, ez az összes konfliktusnak a táplálója. Az is igaz, nagyon is, hogy idegenekkel – meg ismerősökkel, akik nem állnak hozzá közel – sokkal visszafogottabban viselkedik. Bár apám mesélte, hogy fiatal korában az anyám nem volt ilyen „meggondolt” kifelé, és okozott ezzel apámnak jó néhány kellemetlen szitut. Szóval anyám is változott állitólag, méghozzá előnyére.
Azt nem hiszem, hogy magamévá fogom valaha is tenni azt az értékrendet, amelyet ő képvisel és az egész életemet igy élném le. Nem hiszem, hogy igy a 30 körül ennyit még változni fogok, persze ki tudja! Én csak bizonyos dolgokban próbálok neki megfelelni, mégpedig olyan esetekben, amikről ő kerek perec állitja, hogy számomra elérhetetlen dolgok. Ilyen volt a diploma megszerzése is. Félre ne legyek értve, én nagyon szerettem a sulit, kicsit mániásan is, és én magam nagy örömet éreztem, amikor megcsináltam. Szóval nem csak miatta csináltam, hanem magamnak is. A lelkemnek jót tett. És valahol persze magamnak akartam bizonyitani azt, hogy nekem volt igazam. :o)
A biliborogatás és a kapcsolatok szüneteltetése isolyan, amin már túl vagyunk, azt hiszem, ezt emlitettem is. Nem vezetett eredményre. Bár ne legyek igazságtalan, valamivel visszafogottabb lett a mama, de az is lehet, hogy azért érzem igy, mert az egyik gyerekkel kapcsolatban „kimarad a buliból”.
Nyugodt pillanatomban is előfordult már, hogy leültem vele, olyankor talán egy fokkal jobban odafigyel arra, amit mondok és talán részben igazat is ad nekem egyes dolgokban,de ez csak átmeneti. Amikor „elkapja a gépszijj” és beleveti magát az „életbe” ismét, akkor nem lehet leállitani, vagy ha mégis, akkor vérig sértődik is kikéri magának a tiszteletet a kora miatt. Kicsit ördögi kör.
Lehet, hogy neked lesz igazad és ha minden marad a régiben akkor a gyerekek is kárát fogják látni ennek, és főleg a nagyobbik. Viszont én jelenleg úgy érzem, hogy mindenfélével próbálkoztam már, ideig óráig volt is ami segitett, de átütő eredményre nem jutottam. Nyugi csak akkor volt mikor volt köztünk 40km távolság. És nagy alapigazság az is, hogy a másikat nem lehet erőszakkal megváltoztatni, magad viszont változtatsz. Inkább megpróbálom elfogadni, hogy ő ilyen, ilyen volt korábban is, tehát nagyjából marad is ilyennek. Én pedig bizonyos kereteken belül megpróbálok ezzel együtt élni, és az egészséges egymás mellett élés érdekében hosszabb távon törekszem arra, hogy fizikálisan távolabb kerüljünk egymástól.
Bocsi mindenkitől, ha túltengek, nyugodtan „lőjetek” le ha elég volt.