Alice,én azt hiszem,az anya-gyerek kapcsolat jóval mélyebb és bonyolultabb annál,semmint
egy "kapd össze magad és borítsd ki a bilit..." hozzáállással rövidre lehessen zárni.
Bármilyen furcsa,de gyakran előfordul,hogy a szülők még a haláluk után is "hatnak",olyan mélyre sikerül elültetniük az elvárásaikat vagy meggyökereztetni a bűntudatot.
Igenis,mindannyian meg akarunk felelni az anyánknak.Ki kisebb,ki nagyobb mértékben,ki bevallja és van, aki nem,de szvsz egész életünkben az ő elismerésére és szeretetére vágyunk.
Hiszen a te lánykád is glédába vágja a lakást,legalábbis átmenetileg,az általad képviselt érték szerint, mert kitakarít a jöttödre,nem?

Van egy jó mondás, valahogy így hangzik:
Minden dolognak van egy elvihető és egy nem elvihető oldala.Néha az okozza a konfliktusainkat,hogy a sima oldalán kaparásszuk az edényt,és nem keressük meg a fülét,aminél fogva felemelhetjük.Máskor pedig hiába van meg az a fül, ha az erőnket
meghaladja a felemelése.
Gondolom,Blan is így van ezzel. A fül már megvan,csak... nagyon nehéz.