Kedves Blan!

Felnőtt gyerekek anyjaként bizton állíthatom, hogy szörnyű anyád lehet. Na pl. ez volt az a magatartásforma, amit én mindig kerülni akartam - még a látszatát is!

És bizony azt mondom, nem jó, hogy így utánaengedsz a dolgoknak. Bizony megér néhány veszekedést, hogy kiharcoljad az önállóságodat - nem is magad miatt, hanem a gyerekeid miatt. Micsoda dolog, hogy nekik nem az anyjuk mondja meg mi a jó, hanem a nagyanyjuk! Nem szeretnék a tekintély szóval operálni, mert kevésre tartom, de kamaszkorukban ez vissza fog ütni, mert gyengének fognak tartani, akinek még mindig az anyja parancsol, ők is majd a saját fejük után mennek. Nézd, jól jegyezd meg amit mondok: egy gyereket 10 éves koráig lehet nevelni, hogy úgy mondjam a "helyére tenni", utána már csinálhatsz amit akarsz, azok a reflexek rögződnek bennük.

Lesz néhány sírás-rívás, sértődés, haragszomrád periódus, de a végén be fogja látni - be kell látnia - hogy ezt nem lehet csinálni. Végül is nem vérre megy a dolog, csak erősnek kell maradni. Ha legközeleb felhúz valami miatt, nyugodtan borítsd ki a bilit, ő már elvégezte a kötelességét, most az a kötelessége, hogy hagyjon téged élni a legjobb tudásod szerint.