"Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma."

Wass Albert: A Funtinelli boszorkány

Egy ismerősöm ajánlása után olvastam el a Funtinelli boszorkányt egyszuszra. :)
És ugyanígy éreztem mint te. Lenyűgözött a nyelv szépsége, a gondolatok tisztasága és a természetes életszemlélet.
Az első gondolatom az volt, hogy miért nem hallottam róla eddig és ezt a könyvet miért nem tanítják az iskolában.