Drága utolsó kuructigris!
Örülök (de tényleg), hogy valakinek f(el)tűnt a hiányom. Csak egy kicsit távol voltam a computeremtől (ami mondjuk nem is az enyém - a cégé), de visszatértem. Mert továbbra sem történt semmi. Ugyan volt egy randim, de nem jött be. Én neki igen, de ő nekem nem. A szokásos.
Boldogan élem a ne-mi életem????
Ugyan dehogy! Esküszöm ha nekem ez ebben a megtört életben összejön felteszem nagy cimszavakkal a főtopikban, hogy : SIKERÜLT. TÚL VAGYOK AZ ELSŐ AKTUSON!!
Esküszöm, igy harminc felé és ennyi magányos kinlódás után már meg fogok tenni ennyit.

Lazábbra, lazábbra? Lassan már szétesek.
Ok már nem gondolkodom előre 30 évben, de egyéjszakára sem látok olyan pasit akit befogadnék (akit bevállalnék, az nincs egyedül). Üssem le mellőle a csajt?